Azok vagyunk-e még, akik öt éve, tíz éve, vagy huszonöt éve voltunk? És főleg azok vagyunk-e, akik két éve, vagy tavaly voltunk? Ha ránézünk a pár nyarat megért, és használaton kívül helyezett eszközeinkre, vajon érzünk-e valamifajta lenéző és jóleső szánalmat nem oly régi önmagunkat szemlélve? Mert ugye fejlődünk.

Pedig a lényeget tekintve ugyanúgy élünk, mint az elmúlt évtizedekben. Szeretünk utazni, szeretjük a mozit és a focit, a közértben vásárolunk (amely néha a neten van), és inkább a képernyőt bámuljuk, mint olvasnánk stb.

Meixner ZoltánUgyan úgy élünk, de nem ugyanazt az életet éljük. Az idén például minden korábbinál több, 136,5 milliárd pornóvideót fogunk megnézni a Juniper Research felmérése szerint, amiből nem az következik, hogy túlpörög a libidónk, hanem az, hogy egyre többen érik el a hálózatot, és náluk is éppen ugyanaz áll a vágyak origójában (ebben mi sem változik), mint a korábbi tartalomfogyasztóknál.

A Maslow-féle piramis minden szintjén – a fiziológiai szükségletektől egészen az önmegvalósításig – megjelenik a digitális technológia, és alapvető változásokat indukál szokásainkban, értékítéletünkben. Főzni például ezután is fogunk otthon, de számos birtokunkban lévő okos eszköz, sőt távolban működő szuperkomputer dolgozik azon, hogy tökéletesen sikerüljön a Wellington bélszín. Könyvesboltba és könyvtárba is mindinkább neten megyünk, a múzeumlátogatáshoz pedig a mindenkori pozíciónkat ismerő digitális kísérő, vagy a mobiltelefonunkra települt alkalmazás szolgáltatja az információkat.

Önmegvalósításunk a felgyorsult élet és a beszűkült időbeli lehetőségek (time-crunch) miatt jelentős mértékben szintén a digitális térbe terelődik. Például a kapcsolatainkat ott építjük és tartjuk karban, továbbá ott is akarunk meggazdagodni, leginkább egy igazán nyerő mobil app kitalálásából. Mert gazdagok, műveltek, fittek, világlátottak és elismertek akarunk lenni, éppen úgy, ahogy korábban. De teljesen másként. A digitális technológia újabb réteg civilizációs mázt ken ránk a már meglévő fölé, néhol elhalványítva, néhol kiegészítve azt.
Az új generációk meg már egyáltalán nem látszanak ki alóla.

Meixner Zoltán
főszerkesztő