A 2. ábra a nagyvállalatok, kisvárosok és falvak kapcsolatait mutatja be az intelligens nagyvárosi hálózatban. A városi értékeket a környezet (környezeti minőség), a társadalom (biztonság, egészségügyi ellátás és oktatás) és a gazdaság (foglalkoztatás, gazdasági növekedés) szempontjából határozza meg. Ezeket az értékeket olyan tényezők támogatják, illetve befolyásolják, mint az emberi viselkedés, a vizualizáció, az erőforrás-gazdálkodás és az élet alapfeltételei, például lakhatás, ivóvíz, élelmiszer, munka, ruházat és közlekedés. Ezek hátterében pedig különféle technológiák állnak (az emberek által használt mobil eszközök és IT-berendezések, az infrastruktúra, benne az épületek, közlekedés, szállítmányozás stb). A technológia és az infrastruktúra értékeket teremt a nagyváros számára, és ezzel együtt globális hatást fejt ki. Az így meghatározott értékeket fejleszteni, a negatív hatásukat pedig csökkenteni kell. Abból a szempontból, hogy miként használható e célra az ICT, három szempontot kell átgondolni. Először is a több problémát, területet és földrajzi térséget lefedő, átfogó optimalizálás lehetőségét. Másodszor a különböző anyagok (erőforrások, áruk, hulladék) egyensúlyát és áramlását (artériák és vénák). Végül pedig az áramló elemek – az energiahordozók, az erőforrások (ásványi anyag, ritka fémek, természeti erőforrások, ivóvíz és élelmiszer, újrahasznosított erőforrások), hulladékot, információkat, személyek és áruk – helyzetét.

Az ICT által létrehozott fenntartható nagyvállalati hálózatban fontos, hogy maga a hálózat összekapcsolja egymással a különböző problémákat (például a klímaváltozást, az energiafogyasztás és biodiverzitást), illetve az egyes területeket (így az építőipart, a közlekedést, az energiát, az üzemeltetést, a háztartásokat és az ipart). Ebből a szempontból három hálózati szintet lehet megkülönböztetni, ahogy azt a 2. ábra mutatja.

2. ábra

52-55_Fujitsu_2_abra

Háromszintű szerkezet

Optimalizálás a rétegen belüli hálózatban. Az 1. szint az egy rétegen belüli problémamegoldást szolgáló hálózatra utal, illetve az egyes problémákra és területekre meghatározott hálózatot jelenti az erőforrások, az energia, a mozgás, a környezeti információk stb. területén. Az energiainfrastruktúrában például fontos a különféle energiahordozók optimális használata, és az energiahálózaton belül az ICT támogatja a monitorozást, a vizualizációt, az elemzést, a szabályozást és az optimalizálást. Sok iroda és gyár vezetett már be energiagazdálkodási rendszereket – például BEMS (Building Energy Management System) vagy FEMS (Factory Energy Management System) rendszert – az energiapazarlás csökkentésére.

Optimalizálás a rétegek közötti hálózatban. A 2. szint a rétegek közötti hálózatra utal, amelynek az a célja, hogy a problémák különböző rétegeinek egymáshoz kapcsolásával több kihívást is megoldjon. Egy olyan hálózatban például, amely az épületek (cégek vagy háztartások épületei), a közlekedés és szállítmányozás, továbbá az energiagazdálkodás rétegét kapcsolja össze, az energiakínálati oldal az ICT segítségével éri el a megújuló energia, valamint a víz-, hő- és egyéb hagyományos energiafajták optimális összetételét, míg a keresleti oldal szintén az ICT bevonásával optimalizálja a gyárak, a háztartások és a közlekedés energiaigényét.

Optimalizálás a városok, kisvárosok és falvak közötti hálózatban. A 3. szint a nagyvárosok közötti hálózatra (a különböző nagyvárosokat, illetve a nagyvárosokat és régiókat stb. összekapcsoló hálózatra) utal, és több nagyváros, régió és helyi önkormányzat erőforrásait, energiatípusait, mozgásait, környezeti információit stb. fogja össze. A 2. ábra a 3. szinten mutatja be a fenntartható nagyvállalati hálózat összetételét. A 3. szint célja, hogy a városok, valamint a velük szomszédos kisvárosok és falvak, illetve a kisvárosok és a falvak egymáshoz kapcsolásával oldja meg a problémákat és valósítsa meg az általános optimalizálást.

Az optimalizálás érdekében a középpontban található „A” nagyváros például összekapcsolható „B” nagyvárossal (az erőforrások, az energia, a hulladék és a környezeti információk megosztása céljából) az ICT segítségével ahelyett, hogy csak a városon belül optimalizálnák a folyamatokat. Ha pedig az „A” és „B” nagyvárosokétól eltérő értékeket mutató „D” kisvárosra is kiterjesztik a hálózatot, az erőforrások, az energia és a hulladék áramlása mellett az internetes munkavégzés és vásárlás is csökkentheti az „A” nagyváros és a „D” kisváros közötti mozgással járó környezetterhelést, és javíthatja „D” kisvárosban a foglalkoztatást.

Az „A” nagyvárost a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással és halászattal foglalkozó „C” faluval összekapcsoló hálózatban az ICT felhasználható az élelmiszerek, a faanyagok és a hulladék áramlásának optimalizálására, a környezetterhelés (CO2-kibocsátás és hulladéktermelés) csökkentésére és a biodiverzitás megőrzésére. Ráadásul az „A” nagyváros és a „D” kisváros közötti hálózatban utóbbi megfelelő hely a nagyváros vállalatait kiszolgáló adatközpont kialakítására, ami nagy területen csökkentheti a negatív környezeti hatást (így az energiafelhasználást). A környezetterhelés mérséklése mellett az „A-D” nagyvárosokat, kisvárost és falut összekapcsoló teljes hálózatban megoszthatók a különböző értékek (infrastruktúra, munkaerő és természeti erőforrások) továbbá a hálózaton belül kölcsönös segítség is nyújtható katasztrófa vagy vészhelyzet esetén, ami szintén hozzájárul a térség fenntarthatóságához.

Folytatás a 3. oldalon

1 2 3 4