BALOGH ZSOLT GYÖRGY – BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM

A digitális hálózatok elterjedése jelentős és tovagyűrűző hatású változásokat generált a társadalom kultúrafogyasztási szokásaiban. A szerzői jog a szellemi alkotások védelmét szolgáló klasszikus intézmények modernizálásával és néhány újszerű megközelítéssel próbál lépést tartani a gyorsan változó körülményekkel.

Cikksorozatunk első része itt olvasható.

A szerzői és szomszédos jogok érvényesítésében és védelmében napjaink legjelentősebb fejleménye a közös jogkezelés európai szabályozási kereteinek megalkotása. Több évnyi előkészítő munka eredményeként ugyanis 2014-ben napvilágot látott az úgynevezett KJK irányelv. Ez az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU számú irányelve, a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről.

Az új szabályozás arra kötelezi az unió tagállamait, hogy a már régen kiformálódott, nemzeti joguk által szabályozott közös jogkezelési rendszerüket gyökeresen újragondolják és átalakítsák. Ez gyakorlatilag valamennyi tagállamban olyan jogi reform végrehajtását követeli, amelynek gazdasági hatásai bár igen jelentősek lehetnek, ezekről egyelőre legfeljebb csak homályos spekulációk szólnak.

Mi is a közös jogkezelés lényege?

A szerzői jog általános megközelítése szerint a védett mű oltalmi időn belüli felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges. Ebbe beleértendő az a tartalmi mozzanat is, hogy a szerző lényegében teljes körűen jogosult ellenőrizni művének minden felhasználását, és a törvény erejével léphet fel a jogosulatlan felhasználási kísérletek ellen. Ez az egyszerű elv azonban az alkalmazás során messzemenő következményekkel jár.

Többek között egy olyan gyakorlati nehézséget okoz, hogy egyes művek esetében a szerzői jog alanya – a szerző vagy jogutódja – nincs fizikailag abban a helyzetben, hogy minden felhasználási esetet ellenőrizzen és érvényesítse a jogait. Ma tipikusan ilyen az audiovizuális művek, különösen zenei felvételek terjesztése és tömeges felhasználása. Tömeges lépték alatt ma valóban milliós – vagy még ennél is nagyobb – esetszámú letöltést, meghallgatást érthetünk. Ennek a nagyságrendnek a kezelése egy személy számára teljesen illuzórikussá teszi a hatékony jogérvényesítést. A kiterjedt ügyintézéssel kapcsolatos adminisztratív terhek, valamint a felhasználások ellenőrzésének folyamata – amely az ember fizikai korlátait meghaladó léptékben róna terheket az alkotóra – más, pragmatikus megoldásokat kényszerít ki.

29_LP

Egy zeneszerző, előadó fizikailag képtelen egyidejűleg figyelemmel követni számtalan rádió- és televíziós csatornát, internetes tartalomszolgáltatók sokaságát, valamint jelen lenni a megszámlálhatatlan fodrász- és kozmetikai szalonban, étteremben, szállodában, kávéházban, DJ-klubban, koncerten és fesztiválon, ahol esély van szerzeménye megszólalására. Az ellenőrzés fizikai határait tágítja ki, és a jogkezelés hatékonyságát növeli a szerzői jogosult által egyedileg – a technikai nehézségek miatt – nem gyakorolható jogok érvényesítése. E feladat ellátására a jogosultak szervezeteket hoznak létre. Ezeket nevezzük közös jogkezelőknek.

A szerzők és felhasználók közötti viszony másik oldala is lényeges. A tisztességes és jogszerű felhasználás akkor valósulhat meg, ha a felhasználó valóban megszerzi a szerző engedélyét. Ez azonban a legtöbbször ugyancsak a tömegességből fakadó technikai és logisztikai nehézségekbe ütközik, hiszen a felhasználók nem képesek egyenként megkeresni a szerzőket az engedélykérés érdekében. A művek folyamatos piacon tartása és „jogosítása” tehát csak úgy képzelhető el, ha a szerző képviseletében egy erre szakosodott szervezet jár el.

Mára a közös jogkezelés a vagyoni jogok tekintetében a jogosultak számára speciális joggyakorlási módnak és egyúttal szakmai érdekvédelmi tevékenységnek tekinthető. 1 Joggal feltételezhető, hogy a közös jogkezelési rendszer nélkül a szerzők nem volnának képesek méltányos díjazást elérni a nagy felhasználókkal szemben.

Kisebb-nagyobb eltérésekkel lényegében minden közös jogkezelő hasonló működési modellt követ: megállapítja a felhasználók által fizetendő jogdíj mértékét, engedélyt ad a felhasználásra, beszedi a jogdíjat, majd a kezelt repertoár tagjai között valamely előre definiált súlyozási módszer alkalmazásával felosztja. Jogsértés észlelése esetén a közös jogkezelő a felhasználóval szemben érvényesíti a jogosultak igényeit.

A közös jogkezelés egyes esetei

A szerző kompetenciájába és ebből következően a közös jogkezelésbe tartozó részjogosítványok köre igen bőséges. Ez ugyanis igazodik a művek lehetséges felhasználási módjaihoz, ami – tekintettel a műfaji változatosságra – szintén igen sokszínű lehet. A legfontosabb és legtipikusabb felhasználási illetve jogosítási eseteket a következők:

1. Kötelező közös jogkezelés alá tartoznak a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneművek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részletek. Tehát ezek hangfelvételen – CD-n vagy egyéb módon – történő újabb többszörözésére és példányonkénti terjesztésére vonatkozó szerzői jog csak közös jogkezelésben gyakorolható még akkor is, ha a szerző esetleg vonakodik ettől.

2. Széles körben ismert az úgynevezett üreshordozó jogdíj intézménye. Filmek, fotó-, képző- és iparművészeti alkotások, hangfelvételek esetében számolhatunk a mű olyan magáncélú felhasználásával, amelynek során a felhasználó készít másolatot valamely kereskedelemben kapható adathordozó eszközre. Az ilyen felhasználások által megalapozott díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig egyetemlegesen az importőr és az első belföldi forgalmazó fizeti meg. E díjak beszedési módja erősen emlékeztet a közadókéra, mind a fizetési megoldást, mind annak kikerülhetetlenségét tekintve. Nem nehéz észrevenni, hogy az üreshordozó jogdíj nem más, mint a fénymásoláshoz kapcsolódó reprográfiai jogdíj alkalmazási körének kiterjesztése az elektronikus eszközökre, ami ma a tipikus felhasználásokat és felhasználói attitűdöket tekintve lényegében a digitális adathordozókat jelenti.

Az üreshordozó díj kirovása egyes vélemények szerint méltánytalan többletterhet jelent azok számára, akik azért vásárolnak üres digitális adathordozót, hogy azon saját alkotásaikat (családi fénykép, saját szakdolgozat, stb) tárolják. Miközben valóban el kell ismerni, hogy ez a rendszer nem mentes minden igazságtalanságtól, mégis jelentős kedvezményt hoz magával. Ugyanis ez teremti meg a lehetőséget a fogyasztók számára, hogy magáncélra szabadon másolhassanak zenéket, filmeket. Ez a szabadság kiterjed a mobiltelefonok médialejátszó funkciójára is, természetesen azon az áron, hogy a forgalmazók a készülékekbe épített memóriamodulok után is megfizetik az üreshordozó díjat. A mobiltelefonos zenehallgatás – mint műfelhasználási mód – elterjedtségét és gyakorlati jelentőségét aligha vitatja bárki, így e területen ez az elosztott díjfizetési mód nem tekinthető méltánytalannak. Különösen annak fényében, hogy Magyarországon az ilyen címen beszedett díjak mértéke nem haladja meg az európai országokban alkalmazott díjak átlagát. 2

3. Manapság ugyancsak gyakori felhasználási mód a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel az internet útján. A szerzői jogi törvény szóhasználatában ennek lényegi mozzanata az olyan módon való megosztás, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneművek – tipikusan az a könnyűzene, amit tömegesen fogyaszt a közönség – esetében a hozzáférhetővé tételi engedélyt általában a közös jogkezelő adja meg, kivéve, ha az érintett zeneszerző vagy szövegíró előzetesen írásban tiltakozott művei felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen. A főszabály tehát itt is a kötelező közös jogkezelés, és ebből csak kivételesen, kifejezett tiltakozás eredményeként maradhat ki a szerző és műve.

Közös jogkezelő szervezetek Magyarországon

A közös jogkezelő szervezetek felett az állam valamely szerve szakmai és törvényességi felügyeletet gyakorol. Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) látja el ezt a feladatkört. Az SZTNH a közös jogkezelő szervezetekről nyilvántartást vezet, amely tartalmazza azok szabályzatait, tevékenységi körüket, a képviselt szerzői csoport illetve a kezelt műfajok megjelölését és a tevékenyég ellátáshoz kacsolódó egyéb szükséges adatokat. Jelenleg kilenc szervezet szerepel a Hivatal nyilvántartásában. Most csak azokat emeljük ki közülük, amelyek a digitális művek terjesztése, engedélyezése és jogkezelése szempontjából a leglényegesebbek.

MAHASZ

A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetségét – eredeti elnevezése Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége – 1992 tavaszán hozta létre hat lemezkiadó vállalkozás és néhány természetes személy. A jelenleg már 59 tagú szervezet deklarált célja, hogy:
▪ ellássa tagjai jogi, érdekvédelmi képviseletét, hazai és nemzetközi téren egyaránt,
▪ közreműködjön a szakmára vonatkozó jogszabályok előkészítésében, és figyelemmel kísérje a szakmát érintő állami és közigazgatási intézkedéseket, szükség esetén pedig fellépjen a szakma érdekében,
▪ tagjai számára biztosítsa a versenysemlegességet,
▪ fellépjen a hanghordozók jogosulatlan előállítóival és terjesztőivel szemben,
▪ rendszeres slágerlistákat, statisztikákat közöljön a zenei piac aktuális állapotáról, szükség esetén piackutatást végezzen vagy végeztessen,
▪ a hangfelvétel előállítók közös jogkezelő szervezeteként kihirdesse a kollektív jogkezelés körébe utalt jogdíjak tarifáit, begyűjtse a jogdíjakat a felhasználóktól és felossza azokat a hangfelvétel-előállítói jogosultak körében.
A MAHASZ tagja a zeneipar érdekeit képviselő tekintélyes nemzetközi szakmai szervezetnek, az IFPI-nek (International Federation of the Phonographic Industry).

ARTISJUS

A hazai közvélemény előtt talán ez a legismertebb közös jogkezelő szervezet. Az Artisjus a zeneszerzők, szövegírók, irodalmi szerzők, valamint örököseik és zeneműkiadóik egyesülete. Tevékenysége alapját a szerzőktől és egyéb jogosultaktól kapott megbízások képezik. Az elmúlt években sok kritika érte, elsősorban amiatt, mert a fogyasztók, zenefelhasználók méltánytalanul magasnak tartják, tartották több ízben a közös jogkezelő által megállapított díjakat.
A bírálatok hatására az ARTISJUS 2014-ben enyhítési szándékot jelentett be 3, amely szerint 2015-ben átlagosan 20 százalékkal mérséklik a kezelésükben lévő művek jogdíjait.

EJI

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerinti közös jogkezelő szervezet, amely ellátja az előadóművészek vagyoni jogainak közös kezelését. Működésére, szervezetére, gazdálkodására az egyesülési jogra vonatkozó jogszabályok mellett a mindenkor hatályos szerzői jogi törvény (’Szjt.’) rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Egyesület célja a szerzői jogi törvényben és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokban foglalt rendelkezések szerint az előadóművészi jogi jogosultak jogainak közös kezelése, különösen a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok saját nevében történő gyakorlása és érvényesítése az előadások felhasználóival szemben, továbbá a bíróság és a hatóságok előtt, valamint e jogosultak érdekeinek védelme. Az Egyesület célja a vonatkozó jogszabályok keretei között az előadóművészek szakmai-közösségi, kulturális és szociális támogatása. Az EJI jogelődje a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda volt.

Az EU szabályozás implementálása

Az új közösségi szabályozás megalkotása iránti igényt a szerzői jogi oltalom alatt álló művek online terjesztési gyakorlatának tömegessé válása, valamint az katalizálta, hogy az Európai Bizottság szerint az egyes tagállamok közös jogkezelési szervezeteinek működési gyakorlata és rájuk vonatkozó nemzeti szabályozások között jelentős eltérések mutatkoznak. Jelenleg is zajlik a tavaly kihirdetett irányelv rendelkezéseinek a hazai jogba való átültetését megelőző törvényelőkészítő munka. Az új irányelv számos ponton újdonságokkal törné át a közös jogkezelés jelenlegi hazai rendszerét.

29-31_1-4_abra

Ilyen többek között a jogkezelő szervezetek jellege, működési formája. A hatályos szerzői jogi törvény szerint közös jogkezelési tevékenységet csak egyesületként működő és ekként bejegyzett szervezet folytathat. Az irányelv sokat enyhítene szigorú formakényszeren, és elismerne minden olyan szervezetet, amely jogszabály, vagy valamely szerződéses megállapodás alapján, egynél több jogosult érdekében és közös javára kizárólagos vagy fő céljaként szerzői és szomszédos jogokat kezel, és amely vagy a tagjai tulajdonában illetve ellenőrzése alatt áll, vagy pedig nonprofit szervezetként működik. Az irányelv emellett elismeri a „független jogkezelő szervezet” fogalmát is, amely az előzővel – és a hagyományos hazai szabályozással – ellentétben kifejezetten profitorientált módon, tehát vállalkozásként működik.

A felhasználók széles tömegei számára is észlelhető jelentős változást hoz a zeneművek online felhasználására vonatkozó, több területre kiterjedő engedélyezés. Ez az intézmény lehetővé teszi, hogy egy bizonyos szerző, előadó esetében ne országonként más-más szervezetnél kelljen eljárni, hanem akár ez EU valamennyi tagállamára egyazon jogkezelőnél lehessen megszerezni a felhasználási engedélyt. A közös jogkezelők működési területe tehát hamarosan átnyúlhat a tagállami határokon, és a zeneművek terjesztése és engedélyezése is az EU Egységes Piacának részévé válik.

Az új szabályok nemzeti implementálása ugyanakkor kényes kérdés is, hiszen főként az unió kisebb, gyengébb gazdaságaiban jelenleg működő jogkezelő szervezetek számára szokatlan kihívást jelentenek az eddig védett, exkluzív piacaikon megjelenő nemzetközi versenytársak.

Irodalomjegyzék

1. Horváth Péter et al.: Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez. ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért. 2012.
2. Artisjus: Tények az üres hordozó díjak kezeléséről, és azok 25 %-ának a Nemzeti Kulturális Alaphoz irányításáról [2015. szeptember 12.]
3. P&P. Enyhítené a nyomást a vendéglátósokon az Artisjus. Piac és Profit. 2014. október 22.  [2015. szeptember 12.]