A digitális forradalom a legpusztítóbb jelenség a társadalom hagyományos felső osztályaira, mert relativizálja a létalapjukat jelentő materiális tőkét. A jövőben ugyanis az információ- és adatvagyon határozza meg leginkább a társadalmi státuszt. Már az adatszakértő Chirs Surdak szerint.

A nagy adathalmazokban való keresésre és üzleti szolgáltatásokra szakosodott HP Autonomy információ elemzője, Chris Surdak komoly vitát kavart azzal a megállapításával, hogy minden ma működő vállalkozás hosszútávú jövedelmezősége attól függ, hogy képes-e megfelelni két dolognak: ki tudja-e használni az egyre gyorsabban szaporodó fogyasztási adatokat, és nem fullad-e beléjük? A mai legsikeresebb vállalkozások közül sok egyáltalán nem reagál e kihívásokra, s ha nem változik a hozzáállásuk a gyorsabb, rugalmasabb, feltörekvő innovatív cégek ki fogják szorítani őket a pozíciójukból. HP Autonomy szakértője az Adatzúzás: Hogyan hajtja fel az információs szökőár az új üzleti lehetőségeket (Data Crush: How the Information Tidal Wave is Driving New Business Opportunities – AMACOM, 2014) című könyvében azt is megírta, hogy a technológiai innováció munkahelyek tömegeit fogja divatja múlttá tenni, s a vállalatok, ahogy a nekik dolgozó szakemberek is folyamatosan lesznek kénytelenek fejleszteni a képességeiket, ha életben akarnak maradni. Chris Surdak nemrégiben a The Futurist magazinnak adott interjút, amelyben kifejtette nézeteit többek között az adatok forradalmának társadalmi hatásairól is.

Elmondta, hogy a változások lenyűgöző sebességgel zajlanak le. Mire a könyve nyomdába került, a nagy adatmennyiség társadalmi hatásaival kapcsolatos jóslatainak 60 százaléka már meg is valósult. A gyorsulás ebben a folyamatban maga is gyorsul. Ezt úgy lehet megérteni, hogy például a számítási felhők világában nincsen belépési korlát az új üzletek számára. És az univerzális mobil elérés világában szintén nincsen limitje az új fogyasztóknak. „Ennek az a következménye, hogy az a cég, amelyik fel fogja falni az olyan nagy vállalatokat, mint az enyém is, még éppen csak most építi a webszájtját” – jelentette ki Surdak.

A legnagyobb és legjobban finanszírozott vállalatok előnye a gyorsuló változások világában gyorsan elillanhat, mert hatalmas az intézményi tehetetlenségük, óriási a szerkezeti hátrányuk a strukturális és belső politikai folyamataik miatt. Ha nem sikerül felgyorsítani az üzleti tevékenység folyamatait legalább éves viszonylatban, akkor a cég megégeti magát. Nem sok idő van az ügyfelek, a fogyasztók figyelmének megragadására és megtartására. Surdak ezért úgy véli, hogy ha egy cégnél nincs meg a pánik iránti érzék, akkor a vállalati vezetőknek kell kialakítaniuk, különben kívül kerülnek a játékon.

Egy olyan világból jövünk, ahol a tőke a vagyon és a hatalom alapja, s egy olyanba tartunk, ahol az adat jelenti ugyan ezt a bázist. A vagyon alapja 10 ezer évig a birtokokon és birtokláson alapult, amit az ipari forradalom idején felváltott a tőke. Az elmúlt 15 évben pedig a tőkéről az adatokra helyeződött át a fókusz, s ez az erősödő folyamat minden felforgat, mindenféle módon és mindent újraformál – véli Surdak. Aki szerint az emberek nem is fogják fel a változás, az elmozdulás mértékét annak a világnak az irányába, amelyben az adat az érték forrása. Habár az adatok előállításában és feldolgozásában a számítógépek viszik a főszerepet, ez a folyamat nem teszi feleslegessé az embereket, sőt éppenséggel az emberi értelem és belátás, ami a legtöbbet ér. Legalább is bízzunk a legjobban! – mondja a HP Autonomy elemzője.

Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy az emberek tehetsége és felkészültsége normális eloszlás szerint rendeződik. Azaz a legtöbben átlagosak, és csak kevesen kiugróan jók. De az átlagosok nagy valószínűséggel el fogják veszíteni a munkájukat. Nem lesz szükség például banktisztviselők ezreire, mert helyettük a szoftverek fognak dolgozni, s néhányan elláthatják a feladatokat, amelyekre korábban alkalmazottak tömegeire volt szükség. Ez pedig társadalmi zavarokhoz fog vezetni, hiszen a felső középosztály megsemmisül. Ha valaki mindenben átlagos marad, az nyugodtan azzal számolhat, hogy munkanélkülivé válik. De azok, akik valamiben a legjobbak, nem csak az állásuk megtartására, hanem a korábbiaknál sokkal nagyobb jövedelemre is számíthatnak.

„És pontos ez az, amit a vállalatok csinálnak. Amikor a 90-es évek elején a Citibankban dolgoztam, volt ott vagy tízezer hitelezéssel foglalkozó tisztviselő, de mára talán csak háromezren maradtak, ám sokkal magasabb a fizetésük. Összességében viszont a hitelezéssel kapcsolatos személyi kiadásokra sokkal kevesebbet fordít a pénzintézet” – mutat rá Surdak.

A szakemberek tehát nem tehetnek mást, mint képzik magukat egész életükben. És az egyetemek és főiskolák is kénytelenek alkalmazkodni. A változások olyan gyorsak, hogy nem tudható, mire lesz szükség tíz év múlva. Például a könyvtártudomány mostanában megfigyelhető nagy visszatérésére senki sem számított, hiszen a vállalatok csak most realizálták, hogy olyan emberekre van szükségük, akik képzettek az adatok kezelésében és rendezésében. Vagy ki gondolta volna tíz éve, hogy a közösségi médiával kapcsolatos ismeretekből diplomát lehet majd szerezni?
Megfigyelhető a globális verseny erősödése is. A középosztályba való belépés akadályai világszerte eltűntek. Olyan helyeken pedig, mint India, az emberek rendkívül motiváltak, és igen elszántan akarnak helyet szerezni a középosztályban. A világ fejlettebb régióiban ezzel a kihívással is számolni kell.

A prediktív technológiák nagy karriert futottak be az üzleti életben, különösen a mobilizmus terjedésének köszönhetően. De már ezek is veszíteni kezdenek a fényükből, s egyre gyorsabban haladunk a meggyőző, rábeszélő technológiák felé, s ezek esélyt adnak rá, hogy a telefon tulajdonosát rávegyék, hogy megtegyen valamit a következő tizenöt percben. Ahogy Chris Surdak mondja, a mobiltelefon egyben nyomkövető eszköz is, így a cégek számára kontextusba helyezi térben és időben a használóját. Akinek ezek az információk a birtokába jutnak pontosan célzott reklámokkal hatással lehetnek az emberek viselkedésére. Például egy kávézólánc, nem csak olyan üzenetet küldhet, hogy hol van a legközelebbi egysége, hanem felajánlhatja a vásárlójának a korábbi fogyasztási adatai alapján, hogy a kedvenc itala frissen várja, ha betér. Elég megnyomni az elfogadás gombot.

Az elemző egy másik példája szerint öt év múlva a biztosított már kaphat olyan e-mailt az egészségbiztosítótól, hogy 90 százalékos esélye van a szívrohamra a következő öt percben, s azonnal be kell mennie a legközelebbi kórházba, amelyhez már továbbították is az információkat a paciens egészégi státuszáról. Közlik vele azt is, hogy hogy ha figyelmen kívül hagyja ezt az üzenetet, akkor az egészségügyi ellátásra való jogosultságát felfüggesztik. Lehet, hogy az előrejelzés nem pontos, és az infarktusveszély nem ilyen közeli, de a szívinfarktussal nem jó viccelni, így a betegek elfogadják, ha olykor fals riasztásokat kapnak.

Sokan aggódnak a személyiségi jogaik, az adataik biztonsága, különösen azok hatósági felhasználása miatt. Surdak szerint ez a csata már elveszett, mert a jelenlegi helyzetben már senki sem fogja feladni az okostelefonok használatát. De a következő csata, amely az átláthatóságról szól, még megnyerhető. A cél, hogy tudassák az emberekkel, milyen adatokat gyűjtenek róluk, és azt is, hogy miként akarják használni az adataikat. És nem csak a hatóságokról van szó, hanem a vállalatokról is. Ebből nagyon sok pozitívum származhat, de közben meg kell akadályozni a negatív hatásokat. Ez mellesleg minden technológiára igaz – szögezte le Chris Surdak.