Meixner ZoltánAmikor 2020-ra a Föld népessége eléri a 7,6 milliárdot, minden egyes emberre már több mint három hálózatra kapcsolt eszköz jut majd. Mobiltelefonok, tabletek, laptopok, viselhető eszközök, professzionális felszerelések, de mindenek előtt szenzorok, amelyek lehetővé teszik, hogy az őket hordozó, magukba foglaló dolgokról, tárgyakról, épületekről, gépekről, eszközökről, de még élő szervezetekről (köztük az emberekről) is adatokat gyűjtsenek, s küldjenek tovább, sőt a hálózatra kapcsolt berendezéseket önálló döntésre és cselekvésre sarkallják.

A mindent átható, egymással is összeköttetésben álló hálózatok a magas szervezettségű humán életforma alapinfrastruktúrájává válnak. Nélkülük nem lesz energia- vagy vízszolgáltatás, elakad az élelmiszerellátás, leáll vagy legalább is kaotikussá válik a közlekedés és a szállítás, a gyárak nem lesznek képesek termelni, az információhiány miatt felborul az államgépezet, nem tartható fenn a rend, de még rendes háborút sem lehet vívni, és a jövő rövidtávon is kétségessé válik.

Ez a vízió nem egy elvetemült disztópikus forgatókönyv lapjairól származik, hanem a reálisan lehetséges jövő száraz valósága. Az elmondottak nem jelentenek többet annál, hogy a digitális technológia lehetővé tette az adaton és a belőle származtatott információn alapuló gazdaság kialakulását, vagyis az adat vált a hozzáadott érték termelés legfőbb forrásává. Akárcsak a szén és a gőz az eredeti iparosodás korában. Elképzelhetjük, hogy hol lennénk ma a gőz nélkül. De azt is, hogy hová jutnánk az adataink ereje nélkül.

Az üzleti történéseket – beleértve a vállalatok belső eljárásait, folyamatait, az értékláncokban együttműködő partnerekkel, a szabályozási környezetet kialakító szervezetekkel és az állammal folytatott interakcióikat – az érdekeket, kívánságokat, keresletet és megannyi egyéb szempontot mind pontosabban leképező adatáramlás révén lehet megragadni. A digitális biznisz ma már maga az élet. Gyakran nem is lehet pontosan maghatározni, hogy hol végződik a valóságos világ, és hol kezdődik az adatuniverzum. E gyorsan változó környezetben, ahol a korábban még diszruptív, felforgató technológiák szinte egyik napról a másikra válnak általánossá, a DIBIZ üzleti és tudományos magazin (hátterében az egyetemi és az üzleti élet illetve a média különböző területeiről verbuválódó szerzői gárdájával) útjelzőkkel és kalauzolással szolgál olvasóinak. De egyben felfedezésekre hív.

Meixner Zoltán
főszerkesztő