Észt e-rezidensnek lenni egy kis öröm, egy kis tanácstalanság, egy kis perspektíva. De egy jó bécsi kávé mindent megold. A többi pedig a jövő zenéje.

Golubeff Róbert

Néhány hónappal ezelőtt beszámoltam róla, hogy észt e-rezidens kártyáért folyamodtam. Nem árt ismét tisztázni, hogy ez micsoda. Jó darabig ugyanis e-citizenshipként is emlegették ezt az intézményt, ami nem helyes, mert szó sincs állampolgárságról, azaz nem jár például szavazati joggal. Az észtek maguk is e-residencynek nevezik, amiből azt lehetne sejteni, hogy letelepedési engedély azért jár hozzá. De a valóságban nem, a befogadás csak a virtuális térben történik, hogy az észt játékszabályok szerint lehessen vállalkozni és adózni.

46-47 SPOT észt Robi igazolvanyEgy ilyen kártya megszerzéséhez a neten ki kell tölteni az igénylést, s közölni, hogy miért is szeretnénk ilyet. Ha nem akarunk túl sokat mondani, akkor van egy körülbelül „just for fun” opció is, aztán ha elkészült elmehetünk érte.

Miután megkaptam az e-mailt, hogy mehetek érte Bécsbe (mert valamilyen okból ott van a legközelebbi észt konzulátus), egyeztettem az időpontot, s ellátogattam az osztrák fővárosba. A követségi épület a belvárosban, a Wohllebengassen van, azaz villamossal és metróval is könnyen megközelíthető. Ha valaki hamarabb érne oda, a párpercnyi sétára lévő Ringen könnyen talál kávézót és monarchikus környezetet az idő elütésére).

Jól telt a nap, mert a kávé remek volt, s a megbeszélt időben pontosan fogadtak. Az utcai ajtón ugyan az a felirat fogadott, hogy zárva vannak, de akinek időpontja van, arra ez nem vonatkozik. Túlestem az ujjlenyomatvételen és a többi formaságon, ami az elektronikus aláíráshoz kell. (Az ügyintézővel szelfit készíteni reménytelen, mert üvegfal mögött ül.)

Az e-residency azzal jár, hogy a rajta keresztüli digitális aláírás Észtországban és az EU-ban is erősebb jogilag, mint a kézzel jegyzett.

Végül kaptam egy kis dobozkát (amely már a tisztviselő asztalán várt előkészítve), benne a nagyon igényesen kivitelezett kártyával, chipolvasóval, meg az útmutatóval illetve a PIN kódokkal. (Mellesleg a gyönyörű követségi épület is megéri a szemlélődést. Az ülésekkel is felszerelt lift egyenesen kész csoda, mentem is két menetet…)

Szóval távoztam is a kis kék dobozzal, s ahogy számítógép közelébe kerültem, beazonosítom magam, hátha valami nem stimmel, és akkor – gondoltam – az ügyfélszolgálatot is kipróbálom.

E tervem sikerült is, mert első próbálkozásra nem ment minden simán (persze, ahogy az szokás, nem olvastam el elég figyelmesen az útmutatót). A Chrome böngészővel nem jutottam dűlőre, de aztán Firefoxszal simán. Ezt meg is írtam az ügyfélszolgálatnak. Pár órán belül válaszoltak, hogy ez a probléma valóban fennáll. Aztán két nap múlva kaptam egy újabb e-mailt, hogy pár letöltéssel menni fog Chrome-mal is. És így is történt. (Ebből is látszik, hogy ez egy élő projekt esetében, nincs olyan hogy kész, hanem várják a visszajelzéseket, és folyamatosan fejlesztenek. Az E-Residencynek igazi start-up feelingje van…)

Mellesleg az utasításból látszik, hogy bizonyos szintű ismeretet elvárnak. OK. Én értem, meg sok más gyakorlott (esetemben linuxos) felhasználó is, de hát nem egy klikk-klikk-next folyamatról van szó.

Azután, hogy sikerült túljutni a technikai akadályokon, és végre teljes egészében e-rezidensnek érezhettem magam, felmerült, hogy most akkor mit is csináljak?

Momentán nem akarok céget indítani. A bankszámlanyitás, ha akarnám, sem menne, mert az ígéretek szerint csak kábé májustól indul a szolgáltatás, de ahhoz lehet, hogy megint személyesen kell majd megjelenni az érdeklődőknek egy észt hivatalos helyen. Habár lehet, hogy elég a PIN-kód, amely már minden regisztrált e-rezidenst teljes biztonsággal beazonosít. Mivel a kártya bevezetése maga is így kezdődött, elhiszem nekik, hogy a szolgáltatások ügye is megoldódik. Viszont már jelenleg is tudok havonta 20 digitálisan aláírt levelet küldeni ingyen, amitől talán komolyabbnak nézek ki.

Továbbá beiratkoztam az észt nemzeti könyvtárba abból baj nem lehet alapon. Van rengeteg újság meg könyv – persze e-könyv – ami e-rezidensként már nekem is jár. Szerencsére angolul is.

Ezeknek a megbeszélésére nyitottam is egy facebook csoportot E-Észtország e-polgárai címmel (onnan jött a könyvtári ötlet). Akinek esetleg van még ilyen kártyája, hát csatlakozzon, és együtt kitaláljuk, mire megyünk mi e-észtek. Egyelőre – a cikk írásakor – ketten vagyunk…

Tänan teid tähelepanu eest.