Észtország tavaly decembertől bevezette az államilag elismert digitális identitást az országon kívül élőknek, amire áprilistól már nemcsak a balti országban, hanem nagykövetségein is lehet regisztrálni. Cikkünk szerzője kipróbálta, milyen észt e-rezidensnek jelentkezni.

Az észtek leleményesek. Képesek időnként fontos dolgokkal a világ figyelmének középpontjába kerülni. Nemrégiben megint kitaláltak valamit, ami talán még a Skype-nál vagy a Vana Tallinn nevű erős likőrnél is nagyobb hatással lehet a felhasználókra. Sőt nemcsak kitalálták, hanem ígéretüknek megfelelően be is vezették az e-rezidensséget, vagyis egy államilag elismert digitális identitást a non-rezidenseknek.

Az e-rezidensség – amit tévesen szoktak e-állampolgárságként is emlegetni – hátterében talán az áll, hogy egy pici ország szeretne egy kicsit nagyobb lenni, de közben megmaradni önmagának is. Szó sincs tehát róla, hogy szavazati joggal járó státuszt osztogatnának, és a bevándorlókat sem csábítják fizikai valójukban. (Nem is zavarják el őket persze, főleg ha tudnak észtül.)

Nem most kezdték

38-39_eszt_e-rezidens_kartyaAz észtek nem most kezdték az állam és a gazdaság digitalizálását: az elektronikus kormányzás és az e-banking működik már a kilencvenes évek elejétől. Mára gyakorlatilag minden banki tranzakció elektronikusan megy, és jóval több privát bankszámla van, mint ahány észt lakos (körülbelül másfélmilliónyian vannak). A digitális aláírásra alkalmas ID kártyák bevezetését 2001-ben kezdték. (Igen, 14 évvel ezelőtt.) Sőt 2009-ben már szavazni is lehetett a kártyák segítségével, elektronikusan, hitelesen. Tavaly az adófizetők 95,4 százaléka nyújtotta be elektronikusan az adóbevallását. Annak pedig lassan már nyolc éve, hogy céget alapítani egy észtnek 15 perc – azaz a reggeli kávé közben el lehet kezdeni a neten, délután pedig már működik is.

Most elérkezettnek látták az időt, hogy tapasztalataikat hasznosítsák, és a bejáratott szolgáltatásokat kiterjesszék egy kicsit nagyobb körre. Azaz nagyjából az egész Földre, hiszen bárki lehet észt e-rezidens.

Miért jó ez, leszámítva, hogy jó buli? (Ezt meg is kérdezik az online jelentkezésnél, és van ilyen válaszopció is. Be is jelöltem.) Mert egy uniós, schengeni és euróövezeti ország helyfüggetlen nemzetközi üzleti lehetőséget kínál digitális azonosítással bárkinek. Egy észt e-rezidens anélkül, hogy járt volna Észtországban (amely egyébként egy nagyon kedves ország, ezért bakancslistára ajánlott) létrehozhat például egy céget. Emellett viheti ott bankügyeit, fizethet adót online, aláírhat dokumentumokat digitálisan anélkül, hogy akár egyetlen helyi alkalmazottja lenne.

Egyszerű folyamat

A folyamat technikailag egyszerű. A jelentkező weboldalon kitöltjük a dokumentumokat (személyi igazolvány vagy útlevélszám, személyes adatok, meg 50 euró befizetése szükséges, de az egész nem bonyolultabb, mint egy áruházi törzsvásárló kártyát igényelni), majd a hivatalos dolgok pár hét múlva átvehetők egy észt hivatalban, vagy nagykövetségen, ami mifelénk a legközelebb Bécsben vagy Prágában található. Az e-rezidens kap egy kártyát és a hozzátartozó olvasót, ami Észtországban – meg ahol elfogadják – digitális azonosításra jó.

Természetesen ez nem offline észt állampolgárság: nem jár szavazati joggal, nem jogosít schengeni utazásra, és nem is tartózkodási engedély – de egy uniós polgárnak az különben sem kell. Fénykép sincs rajta, nehogy bárki is azt higgye, hogy ez igazi azonosító dokumentum (amire nekünk amúgy is ott a magyar személyi igazolvány).

Ami tehát most történik, az mindössze annyi, hogy ez az apró ország megnyitja elektronikus kapuját a világra. Így lesznek a kicsiből nagyok – hiszen bíznak abban, hogy sokan viszik oda vállalkozásukat, mert egyszerűbb náluk működtetni, mint odahaza.

Mint egy startup

Az észt kormány pontosan úgy bánik ezzel a projekttel, mintha egy startup volna. Gyorsan intéznek mindent, és figyelnek a közösségi visszajelzésekre. Persze a puding próbája még hátra van: mire lesz ez alkalmas igazából, mihez kezdenek vele az emberek. Azaz mennyien igénylik, mennyien fogják digitális szolgáltatásaikat használni, többek között mennyien fognak adózni (főleg hogy alig kell, amitől persze ez még nem egy offshore megoldás), mennyien fognak bankszámlát nyitni és onnan bankolni stb.

Ma még nehezen dönthető el, hogy ez csupán sima blöff, jó kis gerilla országmarketing (bár a hidegvérű észtekről ezt nehezen lehet feltételezni), vagy a felszín alatt a tőkevonzás szándéka is megbújik. Hiszen a fejlesztések költségvonzata minimális, maximum pár szerverparkot kell majd bővíteni, ha túl nagy lesz a cégek tolongása és az adatforgalom. A PR értéke viszont nagy, sok cikk jelent meg róla, a világsajtó – a The Wall Street Journaltől kezdve a The Guardianen át a Wiredig – nagy figyelmet szentelt a projektnek.

A rendelkezésre álló adatok szerint januárig 225 országból jelentkeztek, nem meglepő módon a legtöbben Finnországból és Oroszországból. Ma még komoly kérdés, hogy az észt magánszektor mennyire mozdul rá, és mennyire kínál majd üzleti lehetőségeket a virtuális észteknek, ami a projekt igen fontos mérföldköve lehet. A mögötte lévő állami infrastruktúra és akarat – most ez egyértelműnek tűnik – megvan.

Golubeff Róbert