A digitális kultúrafogyasztás világa olyannyira forrong és bugyog, hogy már vannak, akik egyenesen forradalomról beszélnek. Kétségtelenül minden eszköz megvan rá, hogy olyan mennyiségben és intenzitással fogyasszunk kulturális javakat, mint soha korábban. A kérdés azonban a régi: ki és miként fog fizetni?

Bármilyen meglepő is, a lényeget illetően szinte semmi sem változott az internet hőskora óta: ugyanazok az elvek és érdekek feszülnek egymásnak napjainkban is, mint annak idején – csupán a technológiai fejlődés nyújtotta keretek tágultak az akkorihoz mérten szinte végtelenné. Vagyis az alapkérdés változatlan: ellenszolgáltatás kérése nélkül megosztom-e – megoszthatom-e? – a tudásomat, a birtokomba került információkat (tartalmakat) az interneten keresztül másokkal, vagy pedig passzivitásommal ahhoz járulok hozzá, hogy az ebben üzletet szimatoló vállalkozások építsék ki a maguk szolgáltatásait.

Nem könnyű leszállni a torrentről

06-09 Filmszinhazmuzsika_Michael Dorausch - Headphones Girl Venice Graffiti - Flickr - Photo Sharing

Michael Dorausch: Headphones Girl Venice Graffiti

Kezdjük a torrentmodellel, és rögtön egy közkeletű tévhit eloszlatásával. A hazánkban jelenleg érvényes büntetőtörvénykönyv egyértelműen nem kriminalizálja azokat a személyeket, akik nem haszonszerzés céljából másolnak és/vagy töltenek le különböző tartalmakat. Torrentet használni önmagában tehát legális dolog, és – paradox módon – éppen a torrent-technológia az, amelynél látványosan visszaköszön az ősi internetes „oszd meg ingyen, amid van” elve.
Ingyenessége mellett az is hozzájárul a népszerűségéhez, hogy rendkívül egyszerűen használható (még úgy is, hogy a kliensfelület tele van sokak számára ismeretlen technológiai fogalmakkal). Ma már a világ sokmillió számítógépén lapul valami számunkra fontos, mikroszkopikus darabka, arra várva, hogy egy program szorgalmasan összerakja ezekből azt, amire vágyunk: legyen az egy zenemű, film(sorozat) – vagy akár egy másik program.
A gondok igazán az összerakást követően jelentkeznek, hiszen a torrentmodell „nagyvonalúan” megfeledkezik arról, hogy a sokmilliónyi darabkáért illenék valami aprópénzt juttatni azoknak, akik a darabkákból összeállt tartalmat nem kevés áldozat és pénz árán előállították. Szerzői, előadói jogok sérülnek, hatalmas bevételektől esik el a világ zene- és filmipara, és jobbára tehetetlenül nézi.
A torrent-technológia meghatározó – megalapozó – képviselője, a Bittorrent ugyanakkor mintha elégedetlen lenne azzal, amit eddig elért: két éve jelentették be a „fából vaskarikát”, a fizetős torrentet. A BitTorrent Bundle lehetővé teszi a tartalmak előállítói vagy terjesztői számára, hogy pénzt kérjenek a torrentekben foglalt, illetve azokon keresztül letöltött anyagok után. „A BitTorrent Bundle lényegében egy hagyományos torrent-csomagot képez, amelyben azonban az ingyenes, szabadon hozzáférhető tartalom mellett egy védett, fizetős rész megvásárlási lehetősége is megtalálható” – írta a bejelentés kapcsán a pcforum.hu.

A 15 legnépszerűbb torrent oldalA különféle webes szolgáltatásokat rangsoroló eBizMBA.com legnépszerűbb torrent oldalakat bemutató július 1-én megjelent listája élén a Pirate Bay áll. A svéd fájlmegosztó annak ellenére kapaszkodott vissza a csúcsra, hogy az alapítóit 2009-ben börtönbüntetésre ítélte a bíróság, és mintegy 3,8 millió dollár pénzbüntetésre és kártérítésre is kötelezte őket. Igaz a felperesek (köztük a Warner Brothers, a Columbia Pictures, a 20th Century Fox, a Sony Music Entertainment, összesen 15 cég) ügyvédei közel 400 millió dolláros kárról beszéltek. Az ítélet után elég zavaros időszak következett a Pirate Bay életében, hiszen a korábbi irányítók a büntetés elől külföldre távoztak, s onnan gyűjtötték be őket különböző helyekről és időben. A Pirate Bay csak idén januárban tért vissza a porondra, s áprilisra sikerült a működését többé-kevésbé konszolidálni, számos olyan szolgáltatás folytatásával, amely korábban is népszerűvé tette. A törvényesség betartására azonban már jobban ügyelnek a megerősített moderátor gárdával, amelynek többek között az a dolga, hogy a jogsértéseket kiszűrje. A közönség mindenesetre hű maradt a Pirate Bayhez. Erre vall a rangsor is, amelyet a havi egyedi látogatók száma alapján állítottak össze többféle mérés összevetése alapján.

1. ThePirateBay 50,0 millió becsült egyedi látogató
2. KickAssTorrents 30,0
3. Torrentz 15,0
4. ExtraTorrent 6,0
5. YifyTorrents 3,0
6. BitSnoop 2,75
7. IsoHunt 2,65
8. SumoTorrent 2,5
9. TorrentDownloads 2,0
10. EZTV 1,9
11. RarBG 1,75
12. 1337x 1,6
13. TorrentHound 1,5
14. Demonoid 1,3
15. Fenopy 1,25
Forrás: eBizMBA.com

És bár áttörésről azóta sem nagyon lehet beszélni, vannak arra utaló jelek, hogy – mivel kellő kreativitással kezelik a témát – ezzel a lépéssel alapozzák meg a saját átfogó streaming-szolgáltatásukat. Létezik már például olyan csomagjuk, amely bőven millió felett számlálja a fizetős felhasználókat. A Bittorrent másik újítása, a Bleep nevű kommunikációs platform pedig a Whatsup, a Viber vagy éppen a Facebook hasonló szolgáltatásának igyekszik borsot törni az orra alá, a P2P technológia révén végig titkosított, ingyenes, lehallgathatatlan kommunikációt ígérve.
A hazai torrentező közösség nagyságát éppúgy nehéz megbecsülni, mint a fizetős szolgáltatások fogyasztóiét, egy dolog mindenesetre biztosnak tűnik: a torrent-technológiára építő, meghívásos alapon üzemelő ncore.cc-nek több mint 600 ezer regisztrált felhasználója van. Az ncore univerzális torrentoldal, a kínálatban gyakorlatilag minden, digitálisan fogyasztható tartalom megtalálható: film, sorozat, zene, xxx, játék, program és könyv egyaránt.

A zeneipar töri az utat

A klasszikus rádiózás – és az abból remélhető jogdíjbevétel – leszálló ágba kerülését legelőször és legérzékenyebben a zeneipar szenvedte meg. Nem véletlen hát, hogy épp ezen a területen sikerült először megtörni az ingyenesség mítoszát az aprópénzért, legálisan elérhető, millió darabokban mérhető tartalmakkal.
Az úttörőnek számító iTunes után ma már észak-, illetve nyugat-európai gyökerű világcégek határozzák meg piacot: mind a Spotify, mind a Deezer a streaming-technológiában látta meg a növekedés esélyeit. A modell olyannyira sikeres, hogy az egykori úttörő Apple felvásárlással (Beats) igyekszik ismét a nyomukba érni, és a YouTube is elérkezettnek látta az időt Music nevű csatornája beindítására.

A fülhallgató öltöztetA zenehallgatás divatjának – egyfajta reneszánszának – megvannak a külsődleges jegyei is: a kebleken átívelő, fülekben végződő vékony zsinórok ma már szinte obligát elemei az ifjabb korosztály öltözékének. Igaz, azt a mértéket még nem érték el, mint amit a homlok fölé igazított napszemüvegek vagy a kivillanó melltartópántok, de csak idő kérdése, hogy a reggeli tükör előtti merengés is megváltozzék: „vajon melyik fülhallgatózsinór illik jobban a sminkemhez, a blúzomhoz?” Ha pedig a fülhallgató divat, akkor már illik hallgatni is valamiféle zenét…

A nemzetközi zeneipart képviselő ifpi.org elmúlt évi összesítése szerint az előfizetéses zenerajongói tábor négy év alatt több mint ötszörösére nőtt: a 2010-ben regisztrált 8 millió után 2014-ben már 41 millióan tettek hitet világszerte az előfizetéses – aprópénzért elérhető – modell mellett. A Music Industry néven futó szakmai blog állítása szerint a Spotify esetében a fizetős közönség gyarapodása már gyorsabb ütemű, mint amilyen az ingyenesen a szolgáltatáshoz kapcsolódóké.
A Digital Music News közelmúltbeli híre szerint ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy a népszerűségi lista éllovasa hamarosan búcsút mondhat az ingyenességnek: a Universal Music Group és a Sony Music Entertainment lemezkiadók nyomására ugyanis a Spotify nem biztos, hogy tartani tudja a reklámblokkok hallgatásáért cserében korlátlanul biztosított ingyenes zenehallgatás lehetőségét. Helyette a „beetetési” időszak növekedne a jelenlegi egyről három hónapra: addig lehetne ingyenesen élvezni a prémium tartalmakat.
Magyarországról nem nagyon találni az online zenefogyasztás változását tükröző, szabadon hozzáférhető statisztikát, így csak feltételezni lehet, hogy a világméretű trend valamilyen mértékben itthon is érvényesül. Az origo.hu ad hoc szavazása mindenesetre nyújthat némi támpontot: hiába kínálja a Deezert egy mobilszolgáltató is, a Spotify népszerűsége jóval nagyobbnak látszik. Mint ahogyan az is figyelemre méltó, hogy a minőségi szolgáltatás mellett hitet tett, a fájlok mérete miatt a sávszélesség-határokat feszegető Tidal (az mp3-as tömörítés meghaladása volt a céljuk, elérve a 90-es évek CD-inek minőségét) a népszerűségi lista végén szerénykedik a maga 2 százalékával.

Az HBO-tól az Alibabáig

A filmipar – a hagyományos zenekiadókhoz hasonlóan – egyelőre még ki tudja gazdálkodni, hogy alapvető mozi-, illetve televíziós bevételeiket rendesen megcsappantja a közkinccsé tett filmek hihetetlen mennyisége. Ugyancsak a zeneipari folyamatokhoz hasonlóan hódít a streaming is, a piaci szereplők vagy hagyományos tartalomelőállító kábelcsatornák (mint az HBO), vagy (mobil)szolgáltatók (nálunk ilyen például a TV GO, illetve a MyTV) vagy olyan új szereplők, mint a Netflix vagy az Alibaba.
InternetforgalomA Netflix először akkor döbbentette meg a filmsorozat-fogyasztó világot, amikor saját gyártású House of Cardjának minden epizódját egyszerre publikálta (és ugyanígy tesz a hasonlóan nagy sikerű Orange Is The New Black esetében is). A cég világméretű terjeszkedésbe fogott, idén Dél-Európa került a célkeresztbe, de a nagyságrendi ugrást az ázsiai (értsd: kínai) piac meghódítása jelentené számukra. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen egy közelmúltban kelt bejelentés szerint a helyi gyökerű Alibaba is elindítja a maga internetes videós szolgáltatását Kínában. A szolgáltatás a “TBO” nevet kapja (Tmall Box Office), ami Kínából és külföldről is vásárol majd médiatartalmat, valamint – a Netflixhez hasonlóan – saját gyártású tartalommal is jelentkezik.
Közben pedig a valaha a könyvvilágból induló Amazon – Instant Video nevű szolgáltatásának keretében – csendben kínálja a „jegyeket” 0,99 dollárért például a Kínában is elsöprő népszerűségű Jurassic Parkra, de ha valaki meg „örökbe” akarja, azt is megteheti: 7,99 dollárért az övé lehet (mintha DVD-n vette volna meg) – akár HD formátumban is.
Az Amazon és az Alibaba más területeken már hangsúlyosan jelen van Magyarországon, de meglehetősen kétséges, hogy a Netflix is megcéloz-e valaha bennünket. A film ugyanis nálunk olyan műfaj, amelynél a nemzeti változat (felirattal vagy szinkronnal) alapkövetelménynek minősül – hiszen meglehetősen szűkös az angolul nagyon jó színvonalon tudók tábora, és ők sem feltétlenül mindannyian filmfogyasztók.

Minőségi feliratra ébredt az országEgy külön világ a digitális tartalmak nemzetközivé tételében a különböző nyelvi feliratokat készítő – alapvetően nonprofit – közösségeké. Itthon a feliratok.info, illetve a hosszupuskasub.hu köré szerveződött alkotói tábor a legjelentősebb. Tevékenységük arra világít rá, hogy a befogadók részben időbeli, részben ízlésbeli megfontolásai is kiszolgálhatók – miért kellene várni arra, hogy valamelyik kábelcsatorna majd jókora késleltetéssel, megszakításokkal leadja a meglehetősen esetleges színvonalon szinkronizált változatot, ha gyakorlatilag minderre a világpremierrel közel egyidőben is sor kerülhet. Ha ehhez igazodni igyekszik is egy-egy kábelcsatorna, akkor sem feltétlenül tudja magához vonzani tartalomra kiéhezett közönségét. Minderre jó példa a minden torrentrekordot megdöntő Trónok harca: vasárnapról hétfőre virradóra (egyidőben az amerikai premierrel) ment idén is mind a tíz rész az HBO-n, de a feliratok fordítói sem tétlenkedtek. Mire felébredt az ország, már legalább egy formátumban elérhette bárki a magyar nyelvű feliratot. Torrentről letölteni az új részt pedig a milliónyi megosztás okán a pillanatok műve volt.

A pillanat művészete

A kultúra digitális fogyasztásának forradalma egy területet szinte érintetlenül hagy: a színházak világát. Jóllehet itthon 2014-ben épp egy ilyen oldal, a maesteszinhaz.hu nyerte el az év internetes kereskedője címet, ez a szolgáltatás csupán a hagyományos jegyértékesítés kiterjesztése. Bár az oldalt a hirtelen támadt színházlátogatási vágy kiszolgálása hívta életre, valójában nem a tartalom lehető legszélesebb körű terjesztését szolgálja, hanem sikere alighanem a magyar piac messze átlag feletti árérzékenységének tulajdonítható. A rendszer időközi finomítása óta ma már gyakorlatilag bárki folyamatosan remélheti, hogy hozzájut az aznap esti élményhez segítő tiketthez. Főként, ha budapesti… Itt is érvényesül ugyanis az ország „fejnehéz” volta: hosszú-hosszú a budapesti partnerszínházak listája, viszont meglehetősen foghíjas a vidékieké.
„Aki a színházi kultúrát keresi az interneten, ma nincs könnyű dolga. Az előadás megmaradt a pillanat művészetének. Kevés a felvett előadás, és amit rögzítenek, az is kevesekhez jut csak el. A televíziók által rögzített előadások ritkán és rossz időzítéssel kerülnek adásba… A színház számára a projekt bekapcsol egy új nézői réteget – olyan nézőket, akik más körülmények között soha nem látogatnának el a színházba, de rendszeres fogyasztói lehetnek az OTTHON hozzáférhető digitális kultúrának. A közvetítéssel térben és időben is meghosszabbodik az adott produkció ’jelenléte’ a kulturális értékek iránt érdeklődő társadalmi rétegekben” – olvasható az egy ideig szűk választékkal, afféle pilotként működött eutheater.hu 2012-es projektfelhívásában.
Vélhetően messzire vezetne annak feltárása, miért éktelenkedik ma az oldal helyén egy elrettentő 404-es üzenet, mindenesetre sokat elárul a színházak és az internet kapcsolatáról az, hogy érdemi online – streaming – szolgáltatásról nem igazán tudni. Meg az is, hogy a ticket office-ként működő theater.com domén tulajdonosa nemes egyszerűséggel a Broadway szélén húzza meg az (online) színház határait…
A digitális sűrű fillér modelljére szakosodott szolgáltatók szinte mindegyikére jellemző ugyanakkor, hogy ugyanúgy nem tiszteli a saját magának kezdetben kijelölt műfaji határokat, mint ahogyan az „ingyenesség” mellett lándzsát törő torrentközösség a szerzői stb. jogok legtöbbjét. Így tehát akár az is elképzelhető, hogy idővel valamelyik világcég éppen az online színházi kultúra terjesztésében fogalmazza meg majd a maga üzleti modelljét.

Varga János
a szerző szabadúszó újságíró