Meixner ZoltánHabár manapság szinte mindennek van egy kis digitális stichje, kevés terület digitalizálódik olyan veszett tempóban, mint a közlekedés. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy akár az egyre kiterjedtebb és nagyobb teljesítménykövetelményekkel szembesülő közlekedési hálózatokat, akár a járműveket nézzük, a megtervezésükhöz, a létrehozásukhoz és az üzemeltetésükhöz is mind nagyobb mennyiségű adat feldolgozására van szükség.

A követelmények – beleértve a gazdasági- és műszaki hatékonyságot, a környezeti szempontokat, a rendelkezésre állást, az utasok és a szállított áru biztonságát, a nyomkövethetőséget, a kommunikációs képességeket, a komfortot, a szórakoztatást, a szervizelhetőséget, az automatizált funkciókat, a mindezekre rátelepülő marketingszempontokat stb. – nemcsak növekednek, hanem folyamatosan változnak is. Az infrastrukturális rendszerekbe, és a közlekedési eszközökbe is óriási rugalmasságot, alkalmazkodóképességet kell beleépíteni. E kihívásoknak már néhány jármű esetén sem lehet analóg eszközökkel megfelelni. De a tömegesség mellett már nincs más, mint a digitális opció.

A közlekedési infrastruktúra, a járművek és a velük interakcióba lépő környezet rengeteg és igen sokféle adatot hoznak létre, amelyek hasznosításához egyre erősebb érdek fűződik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a botrány, amely a Volkswagen amerikai részlegénél robbant ki egy olyan szoftver körül, amely érzékeli, ha tesztelik a motort, és beavatkozik a jobb környezetvédelmi teljesítmény érdekében – de csak a teszt idejére. A svindli megrázhatja az egész járműipart, amelyből egy tanulság mindenképpen megmarad: még mindig a pénz forgatja a világot, benne a közlekedéssel, de ehhez a nyilvánvalóak mellett olyan digitális csatornákat is használ, amelyekre még véletlenül se gondolnánk.

Meixner Zoltán