Egy örökölt genetikai tünetegyüttes ihlette azt a különleges kesztyűt, amely beépített szenzorai segítségével képes a tapintás érzetét továbbítani az interneten keresztül. Fejlesztői Edi Haug és Laura Schwengber gyerekkorukban óta gondolkodnak a kommunikáció e formájáról, ugyanis Haug kilenc évesen, egy veleszületett rendellenesség miatt fokozatosan elvesztette látását és hallását. Mivel továbbra is szerettek volna játszani egymással, újabb és újabb módszereket fejlesztettek ki a kommunikációra. Pár év elteltével a Lorm nevű, tapintáson alapuló ABC-t kezdték el használni, amelyet Hieronymus Lorm (Heinrich Landesmann) fejlesztett ki a XIX. században. Ezt használta alapként Tom Bieling, a berlini Design Lab kutatója is, amikor egy olyan kesztyűt állított elő, amely a beleszőtt nyomásérzékelők segítségével képes a Lorm ABC-t digitális szöveggé alakítani.

44-47. o. design research lab kesztyuEnnek segítségével a Haughoz hasonló pácienseknek már nem kell fizikai közelségben lenniük azokkal, akikkel beszélgetni szeretnének. A kesztyű ugyanis képes akár az internetről érkező üzenetek oda-vissza fordítására is. Fejlesztéséért Bieling 2014-ben első díjat kapott a berlini Falling Walls Lab versenyen, a prototípus segítségével pedig Haug mára aktív Twitter-felhasználó lett, számos online baráttal, akik még csak nem is sejtik, hogy beszélgetőtársuk nem lát és nem is hall.

A kesztyű apró beleágyazott vibráló motorok segítségével adja le a jeleket, és amint bejön egy üzenetet, azok a pontok kezdenek rezegni, ahol az adott betűk vannak elhelyezve a Lorm jelrendszerben. A jelenlegi verzióban a felhasználók már beállíthatják az intenzitást és a sebességet a tapintás alapú olvasási készségüknek megfelelően. Mivel a kesztyű egész felülete be van kötve a szenzoros bemenetbe, a rendszer felismeri mind az ujjak pozícióját, mind mozgását, s ha kell, korrigálja a hibás mozdulatot (mint az okostelefonok prediktív szövegbevitele) az értelmes szavak kibocsátása érdekében.