A digitális hálózatok elterjedése jelentős és tovagyűrűző hatású változásokat generált a társadalom kultúrafogyasztási szokásaiban. A szerzői jog a szellemi alkotások védelmét szolgáló klasszikus intézmények modernizálásával és néhány újszerű megközelítéssel próbál lépést tartani a gyorsan változó fejleményekkel.

Balogh Zsolt György, Budapesti Corvinus Egyetem

1. Bevezetés

A ma zajló információs forradalom által a jog elé állított feladatok egyik legfontosabbika a szoftver helyzetének rendezése. A szoftveré, amely néhány évtized alatt az információkezelés, az adatfeldolgozás és kommunikáció fejlődésének egyik kulcstényezőjévé vált.

A szoftveripar mai, tömegtermelésre berendezkedett struktúráinak kialakulása előtt, az 1950-es évektől kezdődően néhány évtizeden keresztül szinte kizárólag a felhasználó és a fejlesztő közötti közvetlen kapcsolat, fejlesztési szerződés alapján készültek szoftverek. Lényegében minden egyes szoftver önálló tudományos teljesítmény volt. Ezek az idők azonban elmúltak. A ’80-as, ’90-es évek során új viszonyok alakultak ki ezen a téren is. A programokat ma már erre a célra szakosodott cégek, fejlesztő intézetek készítik és forgalmazzák, s a felhasználói oldalon sem egy-két partner, hanem a fogyasztók, a vásárlók milliós tömege áll. A szoftver ipari termékké, tömegáruvá vált.

Sok körülmény megváltozott a szoftver fejlesztésével és forgalmazásával kapcsolatban. Egy igen lényeges dolog azonban kezdettől fogva változatlan: a szoftver fejlesztése – ami speciális szakértelmet kívánó tevékenység – az ötlet megszületésétől a rendszerterven és a kódoláson át a tesztelésig, viszonylag hosszú folyamat eredménye. A szoftver létrehozásában döntő fontosságú a kvalifikált emberi munkaerő, amelynek alkalmazásával számottevő költségek járnak, s ezek a költségek természetesen a végtermék árában is megjelennek. Ugyanakkor az elkészült szoftvertermékből, a műből további példányok, másolatok előállítása olcsó, gyors és könnyen megtanulható.

A minőségromlás nélküli másolatok készítésének lehetősége és a globális hálózati kapcsolatok útján történő terjedés az új információs és kommunikációs technikának két olyan tulajdonsága, amely az alapvető lényegéhez tartozik, s egyúttal igen sebezhetővé teszi a szoftvert az illetéktelen felhasználással szemben.

1.1 A szoftver védelmének szükségessége

Nyilvánvaló, hogy ezt az értékes és fontos terméket védeni kell az illetéktelen felhasználás és terjesztés, valamint a szellemi tulajdon bitorlása ellen. Ez a védelmi rendszer kiterjed a fejlesztő és a felhasználó viszonyára, és a konkurens fejlesztők egymás közötti kapcsolataira. A védelem eszközei között a jogi szabályozási megoldásoknak központi szerepük van, amelyet kiegészítenek, hatékonyabbá tesznek a digitális jogkezelés technológiai eszközei, a másolásvédelem és a futtatás ellenőrzésének különböző megoldásai.

1.2 A szoftverek szabadalmi oltalmáról

A szabadalmi oltalom a műszaki jellegű újdonságok védelmét szolgálja. Ezek a műszaki újdonságok, mint találmányok részesülnek szabadalmi oltalomban. A számítógépi programok jogi védelmének megvalósítására irányuló első kísérletek a szabadalom körébe kívánták vonni ezeket az alkotásokat is 1. E gondolat kiinduló pontja az volt, hogy a szoftver rendkívül szorosan összetartozik a számítógéppel, lényegében a hardverrel, mint technikai eszközzel, s annak csupán egyfajta tartozéka.

Ez az érvelés nem is teljesen megalapozatlan. A számítástechnika fejlődése során azonban az a felfogás erősödött meg, hogy a szoftver önmagában, tehát a hardverrel való szükségszerű összeolvadás nélkül is hordoz védelemre érdemes tartalmat. A szoftver valódi értéke ugyanis a programozó által írott forráskódban, az ebbe foglalt ötletekben, módszerekben, eljárásokban rejlik, s ezek nem feltétlenül kötődnek a hardverhez. A forráskód hordozza és fejezi ki a programfejlesztő szakmai jártasságát és kreatív szellemét.

A legtöbb országban a joggyakorlat nem tette magáévá a szoftver helyzetének a találmányok analógiája alapján való rendezésére irányuló javaslatokat, arra hivatkozva, hogy a műszaki megoldás hiánya miatt nincs lehetőség a szoftver önmagában való szabadalmazhatóságára. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a szoftverek szabadalmi oltalom alá helyezésének kérdéséről szóló diskurzus 2 még mindig zajlik, és hol tudományos berkekben, hol a joggyakorlatban újra és újra felparázslik.

1 Dworkin: p. 132
2 Mossoff

2. A szoftvervédelem általános szabályai

A szoftverekre vonatkozó jogi védelem alapját és lényegi kereteit a szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény; a továbbiakban: Szjt.) képezi. A szerzői jogi oltalom megadásának mellőzhetetlen feltétele a mű egyéni, eredeti jellege. Ezt a kritériumot természetesen a számítógépprogramok is kielégítik. A szoftverek esetében azonban a szerzői jog nem alkalmaz szigorú, explicit definíciót. Így a gyakorlatban a számítástechnika szakmai értékítéletére támaszkodhat a jogalkalmazó, ha egy program-alkotás védelmének kérdésében kell állást foglalnia az eredetiséggel kapcsolatban. Bár ez a megoldás okoz bizonyos gyakorlati nehézségeket, mégiscsak helyeselhető. Valószínűleg hátrányosabb volna ugyanis egy törvényben rögzített definíció alkalmazása, mert az a számítástechnika mai fejlődési ütemét tekintve vagy rövid időn belül elavulna, vagy megjósolhatatlan, indokolatlan és gyakran igazságtalan korlátozásokat vonna maga után.

A védelem alanya az a személy – többnyire természetes személy –, aki a művet létrehozta. A szerzői jogban ugyan különleges helyzetnek számít, a szoftverfejlesztés gyakorlatában azonban úgyszólván tipikus jelenség, hogy a programozó, a szerző alkalmazotti jogviszonyban áll, s munkaköri kötelességei közé tartozik a szoftverfejlesztés, vagyis szerzői jog által védett mű létrehozása. Ennek az alkalmazotti jogviszonynak a célja éppen a program létrehozása. Az alkalmazó, a munkáltatói jogokat gyakorló személy, illetve szervezet olyan feltételek mellett foglalkoztatja a programozót, hogy a létrehozott mű felett a szerzői jogokat, illetve ezekkel kapcsolatosan a szükséges cselekvési szabadságot megszerezze. Amikor tehát a természetes személy szerző – a programozó – átadta művét az őt foglalkoztató munkáltatónak, aki a munkajogviszony alapján jogosult a mű felhasználására, akkor az átadással a mű hasznosításához való jogot is átruházta a munkáltatóra. A hasznosítás magába foglalja a mű – a szoftver – többszörözését, terjesztését, módosítását.

Az Szjt. általános szabályként minden mű esetében megkívánja a felhasználási szerződések írásba foglalását, a szoftverek esetében azonban kivételt tesz ez alól, a kereskedelmi forgalomban kapható szoftverek felhasználási szerződéseinél ettől eltekint.
A felhasználó a szoftverre csak akkor szerez kizárólagos felhasználási jogot, ha a szerződésben ezt kifejezetten kikötötték. Ilyen kikötés hiányában tehát a szerző az általa alkotott szoftvert több felhasználónak is átengedheti. Bármelyik felhasználó a műre vonatkozó jogait csak a szerző beleegyezésével ruházhatja át harmadik személyre. Ez alól kivétel a jogutódlás esete, ekkor ugyanis nincs szükség a szerző engedélyére a felhasználói jogok átszállásához.

Ha a szoftver egy példányát (műpéldány) felhasználási szerződés alapján adja át a szerző a felhasználónak, akkor eltérő szerződési kikötés hiányában a műpéldány a szerző tulajdonában marad. A felhasználó tehát valóban csak a mű felhasználására szerez jogot. A szerző és a felhasználó közötti szerződés olyan kikötést is tartalmazhat, hogy a felhasználó megszerzi a műpéldány tulajdonjogát is, ez azonban nem jelenti a szerzői jogok átruházását, azokat ugyanis továbbra is csak a szerző gyakorolhatja.

A szoftver jogszerű illetve jogosulatlan felhasználásával kapcsolatban kulcskérdés a többszörözés, azaz a másolás. A szoftver, mint alkotás engedély – és így díjfizetés – nélküli másolása nyilván sérti a szerző vagyoni jogait. A többszörözés fogalmába a mű anyagi hordozón történő végleges vagy akár időleges rögzítése is beleértendő. Ezt a szigort szerencsére kissé feloldja a törvény, mikor a szoftverekkel kapcsolatban leszögezi, hogy a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre – más egyéb felhasználási cselekményekkel együtt – ha azt a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi.

Szintén a többszörözési jogot érinti az a rendelkezés, amely megengedi a felhasználónak, hogy a szoftverről biztonsági másolatot készítsen. Ezt a felhasználói szabadságot még a felhasználási szerződés sem zárhatja ki érvényesen.

2.1 A szoftver védelme, mint sui generis védelem

További kivételes szabályok is vonatkoznak a szoftverre, amely a szerzői jogot korlátozó szabad felhasználási esetek alól is kivételt jelent. Általában ugyanis a nyilvánosságra hozott műről természetes személy magáncélra másolatot készíthet, ha ez a jövedelemszerzés és jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A szoftverre azonban nem terjed ki ez a kedvezmény. Ugyancsak kivétel a szabad felhasználási eset alkalmazásának lehetősége alól a szoftver könyvtárak általi haszonkölcsönbe adása.

Áttekintve ezeket a szabályokat azt látjuk, hogy a szoftver a szerzői jog gyevi bírója. Olyan sok a kivételes szabály, hogy az már nem is tekinthető igazán klasszikus szerzői jogi oltalomnak, inkább valami sajátos jellegű, egyedi oltalmi konstrukció. Egyes szerzők arra a következtetésre jutnak ebből, hogy a szoftverek esetében valójában sui generis védelemről beszélhetünk.

2.2 Szerzői jog és licencszerződés

A szoftverek használatára vonatkozó általános szabályokat a szerzői jogi törvény tartalmazza, a konkrét felhasználói jogviszonyt azonban szinte minden esetben egyedi licencszerződések szabályozzák. E szerződésekben pontosan megállapítják a felhasználás módját, körülményeit, a felhasználót megillető jogokat, illetve a rá vonatkozó megkötéseket. A szoftverlicenceknek több főbb típusa, kategóriája is kialakult. A különböző szoftverlicenc-típusok neveit ugyan sokan ismerik, azzal azonban csak ritkán vannak tisztában, hogy az elnevezés milyen jogosítványokat illetve kötelezettségeket takar.

A jogtalan szoftverhasználat gyakran ebből a hozzá nem értésből ered, mivel a felhasználó nem ismeri vagy rosszul értelmezi a felhasználás feltételeit. Nagy mennyiségű szoftverhasználat esetén – például vállalati környezetben – a szóba jöhető licenctípusok skálája még szélesebb, és így a felhasználó még könnyebben összekeverheti, hogy mely konstrukció pontosan mit engedélyez, és mit tilt, ami szintén illegális használathoz vezethet. Emellett érdemes megvizsgálni azt a lehetőséget, hogy a felhasználó felé szabadabb licenctípusok alkalmazásával esetleg hatékonyan visszaszorítható a szoftverek jogosulatlan felhasználása.

3. Licencszerződésekkel kapcsolatos alapkövetelmények

A szoftver felhasználási szerződés azzal jön létre, hogy a felhasználó elfogadja a szerződés feltételeit. Ez a legtöbb esetben ráutaló magatartással történik, mivel a szoftver bármilyen szintű felhasználása a szerződés elfogadását jelenti. A legtöbb program telepítése során, vagy a program első elindításakor a licencszerződés általában megjelenik, és a program figyelmeztet, hogy ha a felhasználó nem fogadja el a feltételeket, nem jogosult telepíteni, illetve használni a programot. A telepítés megkezdése a ráutaló magatartás egyértelmű megvalósulását jelenti. A hazai bírói gyakorlat még a telepített, de nem használt programot is licenckötelesnek, azaz a gyakorlatban használatban levőnek tekinti.

Fontos kiemelni, hogy a szoftver jogszerű használatához nem a licencszerződésben meghatározott kötelezettségek betartása az egyetlen feltétel, a joggyakorlat az alábbi feltételek teljesülését is megköveteli:

1. A felhasználónak rendelkeznie kell a szoftver felhasználási jogával. Ez a legtöbb esetben a gyártó által kiállított licenctanúsítvánnyal vagy magával a licencszerződéssel igazolható.
2. Rendelkeznie kell a fenti felhasználási jogra vonatkozó birtokba kerülést igazoló dokumentummal. Igazoló dokumentum lehet a számla, ajándékozási szerződés, jóváírás, térítésmentes átruházási igazolás.
3. A szoftvert a gyártó által meghatározott felhasználási feltételeknek megfelelően kell használni, tehát be kell tartani a licencszerződésben és az esetleges általános szerződési feltételekben meghatározott kötelezettségeket.
4. Vállalati vagy hivatali környezetben történő használat esetén a szoftvert a jogi személy könyvelésében tárgyi eszközként, a megfelelő számlaosztályban aktiválni kell. Ennek megtörténte aktiválási bizonylattal, vagy üzembe helyezési jegyzőkönyvvel igazolható.

Attól függően, hogy ezekben a licencszerződésekben milyen arányban védik a szerző jogait, illetve milyen mértékben adnak a felhasználóknak jogosítványokat, a licencszerződések több csoportját, típusát különíthetjük el.

4. Tulajdonosi szoftverek

A tulajdonosi szoftverek sem alkotnak homogén csoportot. A védelem foka, a kapcsolódó kedvezmények, a mennyiségi licenc igényléshez fűződő konstrukciók, a verziókövetés, a technikai támogatás foka szerint további alcsoportok különböztethetők meg.

4.1 Kereskedelmi programok

Azoknak a programoknak, amelyeket szerzőjük abból a célból hozott létre, hogy kereskedelmi forgalomba hozza őket, az a legfontosabb jellemzőjük, hogy beszerzésük kizárólag ellenértek fejében lehetséges. A szerző szinte minden esetben hivatásos programozó, vagy programfejlesztő cég, a szoftver pedig egy szoftverterjesztéssel foglalkozó társaságon keresztül jut el a felhasználóig. A kereskedelmi szoftver felhasználására általában nem állnak fenn korlátok, néhány esetben azonban előfordul, hogy a felhasználói jogviszonyt a szerződés időben korlátozza. Ennek alapján megkülönböztethetők örökös és ideiglenes kereskedelmi szoftverlicencek.

A kereskedelmi program bármilyen terjesztése tiltott, ennek érdekében a másolásra is szigorú szabályok vonatkoznak, s általában csak a programról való biztonsági másolat készítését engedélyezik.

A program szerzője nem teszi lehetővé a forráskód megismerhetőségét, sőt a legtöbb esetben a licencszerződés a program működésének megismerésére vonatkozó minden törekvést (visszafordítás, kódvisszafejtés, belső felépítés elemzése) kifejezetten tiltja. A program felhasználó általi módosítása szintén tilos.

A kereskedelmi programokra szinte minden esetben garanciát vállal a terjesztő, habár ez legtöbbször nem terjed ki a szoftver működésére, a garanciavállalás csak az adathordozók használhatóságára vonatkozik. A programhoz minden esetben dokumentáció is tartozik, amely azonban nem mindig papíralapú, a dokumentáció gyakran kizárólag elektronikus formában található meg, amelyet a felhasználó igény szerint kinyomtathat.

A kereskedelmi szoftverek terjesztői gyakran nyújtanak a kínált programjaikhoz extra támogatást, azaz vállalják, hogy a felhasználóknak szaktanácsadást nyújtanak, ingyenes termékismertetőket küldenek, vagy a szoftver következő verziójára való átlépést alacsonyabb áron teszik elérhetővé. Ezt a különleges támogatást gyakran csak azoknak a felhasználóknak nyújtják, akik regisztrálták a programot. Ez többnyire online felületen végezhető el.

4.2 Egyedi licencelésű programok

Az egyedi licencelésű termékek nem tömeges terjesztési módszerekkel forgalmazott kereskedelmi programok. Ezek gyakran egyedi megrendelésre készülő, vagy egyéni igények szerint módosított szoftverek, ám az is előfordulhat, hogy a dobozos kiszerelésű, hagyományos kereskedelmi programot licencelik egyedi feltételekkel.

Az ilyen termékek a felhasználási szerződések szempontjából némileg kakukktojásnak számítanak nemcsak a kereskedelmi programokkal, de az összes többi vizsgált licenctípussal összevetve is. Itt ugyanis a felhasználási szerződés nem blankettaszerződés, hanem valóban a szerződő felek egymással való tárgyalása során, kölcsönös kompromisszumok útján kialkudott jogok és kötelezettségek rendszere, amelyek esetében érvényesül a teljes, klasszikus szerződési szabadság.

E termékeknek már a meghatározása is mutatja, hogy nem tömegigényeket kielégítő szoftverekről van szó, ennek megfelelően az ilyen termékek ritkák, általában a legdrágább, nagyvállalatoknak írt összetett rendszerek kerülnek forgalomba ilyen licenc alatt. Ezeknél a felhasználási szerződéseknél nem lehet kiemelhető állandó tartalmi elemet megállapítani, hiszen a szerződés minden pontja alku tárgya lehet. Megfigyelhető azonban, hogy a legtöbb esetben a fejlesztő cég jelentős plusz feltételeket vállal a többi kereskedelmi programhoz képest, ami terjedhet a működési garancia nyújtásától, a meghatározott időre vagy minden alkalomra vonatkozó ingyenes termékfrissítésen, az állandó szaktanácsadáson, rendszeres karbantartáson keresztül egészen a program forráskódjának, sőt egyes fejlesztési segédeszközöknek a rendelkezésre bocsátásáig. Természetesen ennek megfelelően az ilyen termékek ára a más kereskedelmi szoftverekének többszöröse is lehet. Az egyedileg kötött licencszerződések – mivel távolról sem azonosak minden licencelő esetén – általában nem publikusak, üzleti titok tárgyát képezik.

4.3 Shareware programok

A shareware az „osztott használatú” programok bevett elnevezése. Ezek alkotói is – nem ritkán magánszemélyek, bár cégek is élnek ezzel a terjesztési formával – fenntartják szerzői jogaikat, de valamilyen ok miatt és saját elhatározásból ebbe a szabadabb terjesztést lehetővé tevő kategóriába sorolják művüket. Általában maga a program – illetve a telepítéséről és használatáról szóló leírás – felhívja a figyelmet, hogy shareware-ről van szó. Megjegyzendő, hogy a shareware alkotója fenntartja magának azt a jogot, hogy művét másik kategóriába átsorolja.

Az egyik legfontosabb különbség a kereskedelmi programokhoz képest az, hogy a shareware nem az említett hagyományos értékesítési csatornákon jut el a felhasználókhoz, hanem például számítástechnikai szaklapok mellékleteként megjelenő floppykon, illetve CD-lemezeken, s újabban egyre inkább a nemzetközi számítógép-hálózatokon keresztül. A terjesztésben igen jelentős mértékben közreműködnek maguk a felhasználók, akik egymás között legálisan adhatják tovább ezeket a szoftvereket. Shareware forgalomba hozatalával sokszor éppen az a fejlesztő célja, hogy a program terjedésének megfigyelése, követése által olcsón jusson olyan piaci információkhoz, amelyeket egyébként csak igen költséges piackutatással szerezhetne meg.

A shareware viszonylag szabad áramlása nem jelenti azt, hogy e programoknál a felhasználónak ne kellene tiszteletben tartania a szerző jogait. Mind a személyhez fűződő, mind a vagyoni jogok védettek, e védelem érvényesítése azonban korántsem olyan szigorú, mint a kereskedelmi programok esetében.

A shareware-eknél szinte általános a vétel előtti próba 3 (trial-before-buy) intézménye, ami a felhasználó számára azzal a kedvezménnyel jár, hogy a programot hosszabb-rövidebb ideig, általában 10-30 napig ingyenesen használhatja, s e tesztidő alatt döntheti el, hogy valóban huzamosabb ideig kívánja-e a használni, valóban szüksége van-e rá. Ha igen, akkor a tesztidő lejártával regisztráltatnia kell magát, s meg kell fizetnie a – kereskedelmi programokénál lényegesen alacsonyabb – felhasználási díjat. A program használata ekkor válik legálissá.

4.4 Freeware

A „freeware” szó a „free szoftver”, azaz „szabad program” kifejezésből származik. Ezek még a shareware-eknél is szabadabban, ráadásul regisztrációs és díjfizetési kötelezettség nélkül felhasználható és terjeszthető alkotások. Ennek a szabadságnak azonban ára van. A szerző semmilyen felelősséget sem vállal a program működéséért, illetve azokért a károkért – például adatvesztésért vagy meghibásodásért –, amelyeket a program a felhasználónak esetleg okoz. A besorolás itt is a szerző elhatározása szerint történik, s akárcsak a shareware esetén, később is van lehetőség a más kategóriába való átsorolásra.

Nyomatékosítani kell egy különbséget: a freeware nem szabad szoftver. Ez utóbbiakkal ellentétben ugyanis a freeware programok forráskódja nem hozzáférhető, és így a program nem is módosítható. Nota bene, a freeware programok alkotói általában nem tiltják olyan határozottan a visszafejtést, és nem lépnek fel olyan keményen az átdolgozási joguk védelme érdekében, mint az a kereskedelmi programok esetében tapasztalható.

3 Gross

5. Szabad szoftverek

A szabad szoftverek komoly versenyt támasztanak a hagyományos terjesztésű programoknak. Kreatív és változatos üzleti modellek alapján forgalmazzák őket, és számos területen igen jól teljesítenek. Megbízhatóságuknak és a felhasználó számára előnyös licencelési megoldásaiknak köszönhető, hogy jelentős rajongó táborra tettek szert az évek során.

Ez sem egységes csoport azonban. A szabad-szoftver világ is számos alternatívát kínál a felhasználóknak.

36 jog STUDIO

A szabad szoftver definícióját különböző szervezetek, aktivista csoportok más-más megfogalmazásban, de lényegileg azonos tartalommal határozták meg. Ennek a szabadságnak a lényegi eleme a szoftver forráskódjához való hozzáférés. Ennek természetes következménye, hogy ilyen programok esetében a szerzőség alanyi oldala elhomályosul. A szabad szoftver licenc alatt, nyílt forráskóddal terjesztett programok egész alkotói közösségek kreativitását dicsérik, s ennek megfelelően sokszor nem állapítható meg kellő bizonyossággal, hogy ki tekintendő szerzőnek. A szoftverfejlesztés e progresszív szegmensében valóságos „internetes népköltészet” alakult ki.
A Free Software Foundation (FSF) – Richard Stallman 1985-ben kelt GNU kiáltványa 4 nyomán – a szabad szoftver felhasználója számára a következő szabadságokat szavatolja:
0. A program futtatásának szabadsága (bármely célra, korlátozás nélkül)
1. A program működésének megismerésére és ez alapján a program igény szerinti módosítására vonatkozó szabadság
2. A program korlátlan terjesztésének szabadsága
3. A program fejlesztésének és a fejlesztések nyilvános elérhetővé tételének a szabadsága

Mindezekkel a szabadságokkal egyetlen kötelezettség áll szemben. Az 1. és a 3 szabadság ugyanis csak a forráskód birtokában élvezhető, tehát a felhasználónak, esetleg a programot módosító programozónak kötelessége a forráskódot is továbbadni.

A szabad szoftver mozgalom magyarázata szerint a szabad szoftver lényegi vonásait inkább a szólásszabadság, mint az ingyen sör fogalma 5 világítja meg.

5.1 A copyleft

A szabad szoftverek felhasználási feltételeit tehát úgy alakították ki, hogy az ilyen programokat bárki szabadon használhassa és módosíthassa. Abban az esetben, ha a módosító úgy dönt, a program kikerülhet a szabad szoftverek köréből, adott esetben az eredeti készítőjének akarata ellenére.
E probléma elkerülésére dolgozták ki a „copyleft” szabályait. Az elnevezés egyértelműen a „copyright”, azaz a szerzői jogi védelem fogalmára utal, azonban itt a szerzői jogi védelem nem a szerző, hanem a felhasználók érdekeit védi, azáltal, hogy a szabad szoftver licenc alapján készített szoftver szerzőjét kötelezik, hogy a származékos művet is szabad szoftverként adja ki. A korlátozás a szerzői jogvédelem szokásos eszközeivel, azaz a licencszerződésben rögzített kikötések formájában valósul meg. A „copyleft-tel védett” programok esetén tehát a származékos mű minden esetben „örökli” a szabad szoftver státuszt.
A copyleft megvalósítására dolgozta ki a GNU project csapata GPL-t (General Public License), mint általános felhasználási feltételcsomagot.

5.2 A GNU General Public License feltételei

A GPL elsősorban kiköti, hogy a benne foglalt feltételek csak a program másolására, terjesztésére és módosítására vonatkoznak, a konkrét használatra (azaz a program futtatására) nem tartalmaz korlátozást. Ezért tehát az a személy, aki a licencszerződés további feltételeit nem fogadja el magára nézve kötelezőnek (erre a szerződés lehetőséget nyújt), jogosult használni a programot de pl. nem módosíthatja.
A GPL kimondja, hogy a szoftver más feltételekkel, azaz a szerződésbeli feltételeket megsértve nem másolható, módosítható, terjeszthető.

5.2.1 A terjesztés feltételei

▪ Változatlan másolás szabálya
▪ A terjesztés, vagy az esetleges garancia vállalása ellenszolgáltatáshoz köthető
▪ A forráskód terjesztésének különleges feltételei
▪ A forráskód a programmal együtt, azonos feltételekkel terjeszthető (amely a forráskód terjesztésének általános módja a GPL szerint)
▪ A terjesztő a program mellé egy legalább 3 évre szóló, átruházható ajánlatot ad, amelynek értelmében a felhasználó (a terjesztő saját indokolt költségeinek erejéig terjedő áron) megkaphatja a teljes kódot
▪ A fenti változat szerint terjesztett program további terjesztése esetén a terjesztő köteles a fenti ajánlatot a program mellé adni, továbbá ebben a változatban csak nonprofit terjesztésre nyújt lehetőséget a licencszerződés
▪ A programot minden egyes terjesztéskor ugyanezekkel a korlátozhatatlan feltételekkel kell továbbadni. Ha a terjesztési feltételeket a terjesztő jogi okokból, például bírósági ítélet hatálya miatt nem tudja teljesíteni, akkor egyáltalán nem terjesztheti a programot.
▪ Az együtt terjesztés szabálya
▪ GPL licenc alatt kiadott programmal, vagy annak származékával együtt kizárólag olyan programot lehet terjeszteni, amelyre szintén GPL licenc vonatkozik.

5.2.2 A módosítás feltételei

A program, vagy annak részei módosíthatóak, de az így létrejött programon alapuló munka, tehát minden származékos termék, amely részben vagy egészben, módosítva vagy változatlanul tartalmazza az eredeti programot, csak a fenti szabályok szerint terjeszthető. Kiegészítő feltételek:
▪ A származékos műben megjegyzésben kell dokumentálni a módosítás tényét és időpontját
▪ A programon alapuló munka csak GPL licenc alatt terjeszthető
▪ Ha a származékos mű interaktív program, akkor a programnak a következő információkat kell megjelenítenie a felhasználói felületen:
▪ a program copyright oltalom alatt áll
▪ a garancia feltételeit
▪ a program szabadon terjeszthetőségének tényét
▪ a licencfeltételek elérhetőségének módját.

4 http://www.gnu.org/gnu/manifesto.html [2015. december 6.]

5 To understand the concept, you should think of “free” as in “free speech,” not as in “free beer”. http://www.gnu.org/gnu/manifesto.html [2015. december 6.]

Felhasznált irodalom

Dworkin, G.: The patentability of computer software. In: Reed C. (ed): Computer law. Blackstone Press Limited, London. 1993.
Gross, B.: A szoftver-licencszerződések típusai. 2001. http://www.jogiforum.hu/publikaciok/19 [2015. december 6.]
Morgan, Lisa: Software licensing trends mean business. SD Times August 26, 2014, http://sdtimes.com/software-licensing-trends-mean-business/
Mossoff, Adam: A brief history of software patents (and why they’re valid). George Mason University Law and Economics Research Paper Series 14-41. http://ssrn.com/abstract=2477462 [2015. december 6.]
Wilson, Scott: Open Source Software Licensing Trends. http://osswatch.jiscinvolve.org/wp/2015/02/05/open-source-software-licensing-trends/ [2015. december 6.]