Balogh Zsolt György, Budapesti Corvinus Egyetem

A digitális hálózatok elterjedése jelentős és tovagyűrűző hatású változásokat generált a társadalom kultúrafogyasztási szokásaiban. A szerzői jog a szellemi alkotások védelmét szolgáló klasszikus intézmények modernizálásával, és néhány újszerű megközelítéssel próbál lépést tartani a gyorsan változó körülményekkel.

Mobilkommunikáció, web 2.0, IP-alapú televíziózás, közösségi hálózat, felhőszolgáltatás, big data jelenség, tartalommegosztás. Csak néhány a technológia a társadalmi érintkezés és a kultúra világát összekapcsoló folyamatok címkézésére használt fogalmak közül. A kulturális javak fogyasztásában észlelhető átalakulásokat már évtizedek óta tudományos módszerességgel vizsgálják, mérik. Magyarországon az első ilyen felmérést 1978-ban végezték1, és ezt rendre követik az újabb vizsgálatok.

A digitális kultúrafogyasztás

20jogRendelkezésre álló adataink azt mutatják, hogy a jelenlegi európai társadalmakban – köztük Magyarországon is – a szabadidő eltöltése képernyőcentrikussá és otthonközpontúvá vált. A szabadidő otthoni eltöltése a kulturális javak fogyasztásának egyik vonzó lehetősége lett az infokommunikációs eszközök, a szórakoztató elektronika és a médiaipar fejlődése révén2. Így a kulturális javakhoz való hozzáférés intenzitását ma már inkább a fogyasztók informatikai írástudásának szintje – sok esetben egyenlőtlensége –, valamint a hírközlési infrastruktúra fejlettsége határozza meg, eltérően a korábbi, akár csak néhány évtizeddel ezelőtti struktúráktól, amikor a lakóhelyül szolgáló települések közötti más természetű egyenlőtlenségek még számottevőbb tényezőt jelentettek.
Ugyancsak az EU polgárainak kulturális célú internet-használati szokásait vizsgáló, 2013. évi felmérés3 pedig az alábbi kategóriákat vizsgálja:

A hálózatok és általában a digitális technológia lehetővé teszi, hogy az említett módokon, elektronikus úton a fogyasztók a kulturális javak sokaságát élvezzék, hiszen műtípusok hatalmas választéka elérhető el digitális formában.

▪ Szépirodalmi művek, ezen belül műfajok zavarba ejtő választéka. Mindezeket összefoglaló néven fikciós irodalmi műfajoknak is nevezhetjük.
▪ Szakirodalmi és tudományos művek.
▪ Közéleti, politikai kérdésekkel foglalkozó publicisztikák.
▪ Számítógépes játékok.
▪ Színművek.
▪ Zeneművek, amelyek önmagukban is műfajok és stílusok sokaságát képviselik.
▪ Rádió- és televíziójátékok.
▪ Filmalkotások és általában az audiovizuális művek.
▪ Hagyományos képzőművészeti alkotások digitális leképezései. Festmények, grafikák, szobrok, a vizuális művészetek valamennyi ágazatába tartozó alkotások digitális fényképen, egyéb digitális formában megjeleníthetők és hozzáférhetők.
▪ Fotóművészeti alkotások.
▪ Térképészeti alkotások.
▪ Mindezekből készült gyűjteményes művek.

Az internet segítségével elérhető kulturális javak mennyisége felmérhetetlenül hatalmas, és ennek a big data felhőnek a tömege folyamatosan, napról napra gyarapszik. Kétség sem fér hozzá, hogy az információs társadalomnak – használjunk nagy szavakat: az emberiségnek – szüksége van ezekre a kreatív alkotásokra, és számos érdek szól amellett, hogy ezek minél szabadabban eljussanak a befogadókhoz. Természetesen abban a reményben, hogy a meglévő művek szórakoztatnak és tanítanak, de további művek létrehozására is inspirálnak, ezáltal fenntartva, erősítve a társadalom értékteremtő képességét. Csak csendesen tegyük hozzá: ezzel talán hozzájárulva a jólét növeléséhez, vagy legalább az anyagi és szellemi hiány, vagy akár nyomor különböző megnyilvánulásainak csökkentéséhez.

Versengő érdekek és szerzői jog

Tehát a társadalom nyomós érdeke a művek minél szabadabb, korlátozásoktól és akadályoktól – anyagi, vagyoni jellegű akadályoktól is – mentes elérése. Ezzel azonban természetesen verseng a szerző érdeke, aki arra számít, hogy kreativitása elnyeri a méltányos ellenszolgáltatást. Ilyen irányú igénye szükségszerűen korlátozza a befogadók, fogyasztók teljes körű ideális hozzáférési szabadságát.

A kulturális javak hozzáférhetőségének szabályait, jogi kereteit döntő mértékben a szerzői jog határozza meg. Ez a jogterület az elmúlt néhány évtizedben története legnagyobb kihívásával szembesült.

21jog„Szerzői Jog a jog Hamupipőkéje. Gazdag nővérei, Franchise és Szabadalom már rég a kemencepadkára száműzték. Hirtelen Innováció, a jótündér keresztanya felcicomázta őt mechanikus és elektronikus csecse-becsékkel, melyek éppoly varázslatosak, mint a sütőtök-hintó és az egér-komornyik. Most pedig szédülten sodródik egy magával ragadó bál őrült forgatagában.”5

Zechariah Chafee már 1945-ben ilyen költői metaforában jelenítette meg a szerzői jog szabályozási hatáskörének hirtelen kibővülését. A folyamat azóta csak felgyorsult, és új konfliktusok is keletkeztek. Az információs forradalom által a szerzői jog elé állított feladatok legfontosabbika ma a digitális tartalmak helyzetének rendezése, a versengő érdekek közötti egyensúly megteremtése.

Az alkotás invenciót és esetenként speciális szakértelmet kívánó tevékenység. Ennélfogva a mű létrehozása az ötlet megszületésétől a megvalósításig viszonylag hosszú folyamat eredménye. Ugyanakkor a digitális vagy digitalizált műpéldányról további – az eredetivel egyenértékű – másolatok előállítása olcsó, gyors és könnyen kivitelezhető.
A szerzői jog hagyományos doktrínája nagymértékben épített a többszörözési technológia korlátaira és a terjesztés fizikai nehézségeire. Az új információs és kommunikációs technológiát két olyan tulajdonság jellemzi, amelyek ebben a rendszerben válságot okoznak. Ezek a reprodukálhatóság és a hálózati terjedés.

Reprodukálhatóság. A digitális technológia egyik alapvető tulajdonsága a nagyfokú reprodukciós képesség, amely lehetővé teszi minőségromlás nélküli másolatok létrehozását. Ez jelenti a számítástechnikai adatfeldolgozás egyik vonzerejét, hiszen azzal az előnnyel jár, hogy az egyszer már valamilyen módon digitalizált adatok elektronikus úton feldolgozhatók, a további átalakítások és tranzakciók pedig automatizálhatók.

Hálózati terjedés. A hálózatoknak köszönhetően a digitális tartalmak terjedési sebessége megsokszorozódott, és ezzel együtt mozgása szinte ellenőrizhetetlenné is vált. Világszerte milliárdos nagyságrendet tesz ki az adathálózatokat használók száma, akik igen komplex kapcsolatokban állnak egymással. A globális hálózat megteremtette az azonnali információcsere lehetőségét a Föld egymástól távoli pontjain élő emberek között.

A számítástechnika társadalmi hatásaival kapcsolatban az egyik legégetőbb jogi kérdés a tulajdon és birtoklás megszokott, klasszikus, a digitális kor előtti formáival kapcsolatos fogalmaink alkalmazhatósága, fenntarthatósága, hiszen ezeket anyagi, úgynevezett testi dolgokra, vagyontárgyakra, illetve hagyományos módon készült dokumentumokra szabták.

A szerzői jog egyik magától értetődőnek tekintett klasszikus alapfeltevése a mű és az azt hordozó fizikai közeg természetes egységének elve. Mely szerint mondjuk egy irodalmi mű, az maga a könyv, amelyben leírva, kinyomtatva áll. Pedig a könyv csak néhány dekagramm – vagy kilogramm – papír, a mű pedig a szerző gondolata. A mű létezhet in corpore megjelenő műpéldány nélkül is6. Az informatikának, a digitális adattárolás és adatátvitel technológiájának köszönhető a felismerés, hogy ez a kettő elválhat egymástól.

Szerzői és szomszédos jogok. A szerzői jog a kreatív tevékenység révén előállt alkotásokat részesíti monopólium jellegű – tehát kizárólagosságot nyújtó – védelemben. A hatályos hazai jogszabályok és nemzetközi dokumentumok egyaránt azt a felfogást fejezik ki, hogy az irodalom, a tudomány és a művészet minden olyan alkotása, amely a szerző szellemi tevékenységéből fakad és egyéni, eredeti jelleget hordoz, a szerző kizárólagos rendelkezése alatt áll.

A szerzői joghoz hasonló monopólium védi a primer alkotáshoz képest döntően interpretatív jellegű előadói teljesítményeket is. Az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádiós és televíziós szervezetek műveit az úgynevezett szomszédos jogok védik, amelyek tartalmukban igen hasonló rendelkezési szabadságot adnak a jogosultnak, mint a szerzői jog.

A szerzői jog alternatívái

A szerzői és szomszédos jogok korlátozó hatalma egyes területeken túlságosan erős torzító hatást fejt ki a média világára. Közismert a szerzői jog lényegét kifejező nyilatkozat: Minden jog fenntartva! Gyakran van azonban olyan helyzet, amikor szerző – illetve szerzői jogi jogosult – és felhasználó viszonyában ez az erős védelmi igény indokolatlan. Esetleg egyik fél sem tart rá igényt. Új megközelítésre van szükség, ami új szabályokat szülhet.
A szerző és a felhasználó között kötött felhasználási – más néven licenc – szerződés rugalmas alakítása révén van is mód új felhasználási feltételek kialakítására, ugyanis a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Erre – követve az ezzel kapcsolatos nemzetközi tendenciákat – a magyar szerzői jogi törvény is lehetőséget ad. Mindössze arra van szükség, hogy a szerző átgondoltan alkalmazza a rendelkezésére álló jogi lehetőségeket. A szerzői jog valójában opcionális licencelemek sokaságát kínálja a szerzőnek, aki ebből a készletből szabadon, tetszése szerint válogathat.

A választható elemekből építkező felhasználási szerződések – illetve a szerző részéről tett egyoldalú felhasználási nyilatkozatok – létrehozását szabványos módszerekkel segíti a Creative Commons (CC) licencelési rendszer. Elsősorban az interneten közzétett művek terjesztése és további felhasználásuk előmozdítása érdekében kínál számos szabad licencformát.

A CC egyik fontos társadalmi missziója, hogy segíti az új művek létrejöttét és a közönséghez való eljutását, ezekből akár származtatott, átdolgozott alkotások megszületését, és a közösségi alkotó készség kibontakoztatását. Egyúttal a jogi lehetőségeket tudatosabban alkalmazó szerzőket7 nevel.

Lábjegyzetek
1 Antalóczy et al. p. 303
2 Vö. Fekete. (2014) p. 146
3 Cultural access and participation. pp. 57-58.
5 Chafee. 1945. p. 503 (Fordította: B. Zs. Gy.)
6 Horváth et al. (2012) p. 34
7 Dudás. (2006) p. 5

Irodalomjegyzék

▪ Antalóczy Tímea – Füstös László – Hankiss Elemér: Jelentés a magyar kultúra állapotáról – átfogó körkép. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 2009. http://mta.hu/fileadmin/2009/strategia/Magyar_kultura.pdf [Letöltve: 2015. június 10.]
▪ Chafee, Zechariah Jr.: Reflections on The Law of Copyright: I. Columbia Law Review Vol. XIV July, 1945 No. 4. pp. 503-529.
▪ Cultural access and participation. Special Eurobarometer 399 http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_399_en.pdf [Letöltve: 2015. június 10.]
▪ Dudás Ágnes: Creative Commons – közjó vagy közellenség? Infokommunikáció és Jog. III. évfolyam 1. szám. 2006 február. pp. 5-10.
▪ Fekete Mariann: Generációs szabadidő-felhasználás képernyőn innen és képernyőn túl az 1999/2000-es és a2009/2010-es időmérleg-vizsgálat tükrében In.: Örkény Antal (szerk) kötő-jelek 2014. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola Évkönyve, 2014. 133-159. o. http://tatk.elte.hu/file/Koto_Jelek_2014.pdf [Letöltve: 2015. június 10.]
▪ Horváth Péter et al.: Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez. ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért. 2012.
▪ Suhajda Zoltán: Kevés pénzt és időt fordítunk kultúrára. In.: Metropol. 2014. április 25. http://www.metropol.hu/cikk/1176935-keves-penzt-es-idot-forditunk-kulturara [Letöltve: 2015. június 10.]