A múzeumok kénytelenek lépést tartani a digitalizálódó társadalom kihívásaival, és eközben új lehetőségeket is felfedeznek kultúrmissziójuk hatékonyabb közvetítéséhez. A nagyközönség pedig minden eddiginél szélesebb hozzáférést nyer az emberiség kulturális örökségéhez.

Szokatlan partival ünnepelte új mobilalkalmazását tavaly a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteménye, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum. Az egyiptomi szárny legnépszerűbb nevezetességében, Dendur templomában az Interpol nevű indie rock zenekar adott koncertet, nem kis meglepetést okozva a Met becenéven emlegetett intézmény rajongótáborának. A hatalmas mészkő építményt Egyiptom ajándékozta az Egyesült Államoknak az asszuáni gát építése előtti leletmentésben nyújtott segítségéért az 1960-as években. A merész társítással a Met jelképesen azt is üzente a világnak, hogy múzeum létére otthonosan mozog az új digitális érában.

Az ősszel debütált, lenyűgöző dizájnnal elkészített applikáció sokféleképpen segíti eligazodni a látogatókat a több mint kétmillió tárgyból álló hatalmas gyűjteményben. Az első alkalommal idelátogatók számára például megmutatja a legjelentősebb műtárgyakat, természetesen képekkel és részletes információkkal, illetve pontos múzeumi helyükkel. A családos látogatók pedig arról kapnak hasznos felvilágosítást, melyek a gyermekek számára legizgalmasabb tárgyak. Az alkalmazásnak humorérzéke is van: külön tárlatvezetést nyújt a múzeum legszebb bajuszainak, vagy éppen a legeldugottabb kincseinek felfedezésére.

Digitális tárlatvezetők

Ma már a technológiai újdonságoknak sokáig ellenálló párizsi Louvre termeiben sétálgató látogatók sem a régi audio guide készülékeket szorongatják a kezükben, hanem a világ legnépszerűbb videojáték-konzolját, a Nintendo 3DS-t. Az öt euróért bérelhető készülékkel nemcsak a múzeumi bevételeket igyekeznek felsrófolni, szemben a régi audio guide készülékekkel, amelyeket az évi 8,9 millió látogató csupán 4 százaléka használt, hanem a digitalizálódó társadalom kihívásainak is meg akarnak feleni. A Nintendo készüléke interaktív térképekkel és valós idejű helymeghatározással segíti az eligazodást a Louvre több mint 60 ezer négyzetmétert elfoglaló galérialabirintusában. (A vastag falak miatt a wifi nem működik, ezért a konzolok – több száz érzékelő segítségével – háromszögeléssel határozzák meg a látogatók pozícióját.) Többféle túravezetést lehet választani, számos nyelven, a Louvre kurátorainak 700 audiokommentárjával. Ráadásul a HD felbontású képeknek köszönhetően akár egyetlen pici részletet is kinagyíthatnak az érdeklődők, például egy arcot a tömegből Jacques-Louis David Napóleon megkoronázását ábrázoló hires festményén. A Nintendo 3D-s animációs technológiája pedig azt is lehetővé teszi, hogy minden lehetséges szögből, térben elforgatva, közelről is megvizsgálhassuk a híres milói Vénuszt.

17-18 Louvre_nintendo forras LouvreA Metben jelenleg nemcsak egy sor további mobilalkalmazáson dolgoznak, hanem a digitális stratégia fontos részeként felturbózzák a múzeum aktivitását a közösségi médiában is. A Twitteren már most is az egyik legbefolyásosabb múzeumnak számít az intézmény, Facebook-oldalát 1,2 millióan lájkolták, ami nem rossz teljesítmény egy múzeumtól, amelynek hagyományosan semmi köze sincs a technológiához – magyarázta Sree Sreenivasan, a Met digitális osztályának vezetője a Business Insidernek. Mivel mindkét platform tiltott Kínában, ezért a Weibón, Kína legnépszerűbb mikroblog weboldalán is szerepelteti magát a múzeum. Sreenivasan szerint a Weibón eddig megjelent 60 posztjukat mintegy hárommillióan tekintették meg, legtöbbjüknek valószínűleg esélyük sincs arra, hogy fizikailag is meglátogatassák a Metet. A múzeum aktív az Instagramon is, ahol a kiállításokról és a kulisszák mögötti világról készült fotóival eddig több mint 200 ezer követőt vonzott.

Régi tárgyak, új élmények

Minek ez a nagy digitális felhajtás? A múzeumok világszerte ugyanazzal a problémával küszködnek: hogyan lehet nagyobb közönséget – elsősorban a fiatalabb generációkat – bevonzani az új technológiákat használó eszközök segítségével. „De a legfőbb kérdés egyre inkább az, hogy a múzeumok miképp tudják digitálissá változtatni a közösségi tapasztalatot, és hogyan használhatják a közösségi média dinamikáját” – magyarázza Jasper Visser változásmenedzserrel, aki múzeumoknak és különböző kulturális intézményeknek, kezdeményezéseknek segít kialakítani a digitális platformokhoz legalkalmasabb stratégiát.

A holland szakember tavaly egy magyarországi konferencián is hangsúlyozta, hogy a múzeumok digitálissá válásához nem elég elhelyezni pár LCD-képernyőt és QR-kódot egy kiállításon, hanem meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek által a bemutatott tárgyak, információk – interaktívan, új típusú élményként – akár a látogatók mindennapjába is beépülhetnek.

Letölthető mesterművek

A múzeumok digitális erőfeszítéseinek legkézzelfoghatóbb eredménye a nagyközönség számára, hogy a gyűjtemények egyre nagyobb hányada válik online hozzáférhetővé, teljesen ingyen. A Metropolitan Művészeti Múzeum például tavaly májusban tette gyűjteményének egy részét weboldalán keresztül. Rembrandt önarcképétől kezdve 20. századi fotográfiákig, festményekig, különleges tárgyak fényképéiig bármit letölthetnek az érdeklődők viszonylag nagy – 10-12 megapixeles – felbontásban. Ráadásul a műtárgyak egy részét kinyomtathatják otthon 3D-ben is. Igaz, ehhez első lépésben be kell szerezni egy drága 3D-s nyomtatót.

A legambiciózusabb múzeumi digitalizációs projekt ugyanakkor jelenleg Hollandia nemzeti múzeumában, a Rijksmuseumban folyik. A múzeum azt tervezi, hogy 2020-ig digitalizálja teljes, egymillió darabból álló gyűjteményét – Rembrandt és Vermeer mesterműveitől kezdve a delfti porcelángyűjteményen át a brokát felöltőkig és muskétás fegyverekig. Jelenleg a gyűjtemény 25 százaléka – köztük csaknem az összes festmény – elérhető online (rijksmuseum.nl) és letölthető nagy felbontásban, de minden nap új képekkel gazdagodik a virtuális kiállítótér.

A Rijksmuseum digitalizációs projektje nemcsak méreteit tekintve emelkedik ki a többi közül, hanem abban is, hogy rendkívül progreszív módon közelíti meg a szerzői jogok kérdését. A művek Creative Commons-os státusza lehetővé teszi a bármilyen formájú módosítást és a kereskedelmi forgalomban való felhasználást is, így például a németalföldi remekművek akár iPhone-tokokon, pólokon vagy éppen tetoválásokon is szerepeltethetők. Sőt, a múzeum kreatív versenyek rendezésével bátorítja is a kísérletező kedvű közönséget.

„Komolyan hisszük, hogy a megosztás az új birtoklás, ami azt jelenti, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a közönség minél szélesebb körben élvezhesse a gyűjteményünket, akár élőben, akár online” – magyarázta Cecile van der Harten, a Rijksmuseum digitalizációs projektjének vezetője a The New York Timesnak. Ám bevallottan nemcsak a kultúrmisszió áll a lépés hátterében, hanem az internet dinamikájából eredő szükségszerűség is. Amíg a múzeum nem osztotta meg a kincseit, az interneten addig is cirkuláltak alacsonyabb minőségű reprodrukciók, a hivatalos megosztással viszont legalább ösztönözni lehet az embereket arra, hogy a legjobb minőségű képeket használják – vallotta be Cecile van der Harten.

Más híres múzeumokhoz hasonlóan a Rijksmuseum sem tart attól, hogy a széleskörű online hozzáférés miatt csökkenhet a látogatók száma. Az emberiség történetének fontos műalkotásait sokan továbbra is meg akarják nézni élőben, hiszen annak valóságos kisugárzása, varázsa nem hasonítható össze a képernyőn keresztüli virtuális tapasztalással. Az online tárlatok ráadásul kedvet hozhatnak a múzeum felkereséséhez, illetve segítenek megtervezni a konkrét múzeumlátogatást. A Rijksmuseum esetében mindezt a számok is igazolják: tavaly rekordszámú látogató volt kíváncsi a múzeumra, amely 310 millió euróval járult hozzá a holland nemzetgazdasághoz, és a magánadományok mérete is történelmi rekordot döntött.

A digitalizáció másik nagy előnye, hogy olyan műtárgyakat is megnézhetünk, amelyek fizikailag nincsenek kiállítva. Az amerikai Smithsonian Intézet két múzeumának gyűjteményéből például 40 ezer ősi ázsiai és egyiptomi műalkotást digitalizáltak, amelyek közül sokat eddig egyáltalán nem ismerhetett a nagyközönség. Ha a digitalizált darabokat a valóságban egymás mellé helyeznénk, akkor több mint 300 méter hosszúságnyi helyet foglalnának el, digitalizálva viszont csak 10 terrabájtot tesznek ki.

Márk Edina
a szerző újságíró