A fotózás az utazások melléktevékenységéből, kevesek hobbijából és még kevesebbek hivatásából tömegkommunikációs forma lett a digitális technológia hatására. Stiller Ákossal (33), a HVG fotóriporterével beszélgettünk a digitális fotórobbanásról.

Stiller Ákos nevét a hírnév először a vörösiszap-katasztrófáról készített képsorozata miatt kapta szárnyra. A HVG fotóriportere azóta számos szakmai sikert bezsebelt mind idehaza (ahol 15 különféle díjat kapott), mind külföldön. Tavaly meghívták a világ legtehetségesebb fiatal fotósainak szervezett Joop Swart Masterclass kurzusra, idén pedig a tanyavilágról készített sorozata lett kategóriagyőztes a Pictures of the Year International (POYI) fotóversenyen. Felvételei a világ olyan nagy lapjaiban jelentek meg, mint például a National Geografic, a Stern, a New York Times, az International Herald Tribune, a Courrier International, a Washington Post vagy a Los Angeles Times.
stillerakos„Ha nincs a digitális technológia, talán nem leszek fotós. Így is csak a véletlenen múlt” – meséli. A BKF-en tanult, ahol Bánkuti András (aki akkor a HVG fotórovatát vezette, ma a Figyelő képszerkesztője) a leendő újságíróknak a sajtófotó szerepéről tartott kurzust. Stiller Ákos neki mutatta meg felvételeit, ami után aztán Bánkuti felajánlott egy pár hónapra szóló gyakornoki lehetőséget.
„Én nem fotósnak tanultam, autodidakta módon csipegettem fel az ismereteket, fogásokat. Ehhez sok képet kellett készíteni, ami filmes géppel nem ment volna. Talán bele sem fogok. De Nikon D70-es tükörreflexes kamerám – amely akkoriban éppen háromszor volt drágább filmes megfelelőjénél – lehetővé tette, hogy annyi felvételt készítsek, amennyit csak akarok, és a gyakorlás mellett azonnali visszajelzést is kapjak arról, mit csináltam jól, és mit rontottam el. Ezzel eljutottam a technikában egy bizonyos szintre. A szemem pedig alighanem megvolt hozzá, hogy beengedjenek a HVG műhelyébe” – emlékszik a kezdetekre Stiller Ákos, aki azóta is ott dolgozik.
A digitális technológia megjelenése – vélekedik – tehetségrobbanást okozott a fotósok között. Régebben sokkal kevesebben fényképeztek, és még kevesebben vettek a kezükbe kamerát komoly szándékkal. Ha valakinek volt egy kis tehetsége, az könnyebben kitűnt a sok szürke iparos közül. Ma viszont mindenkinek a kezében ott van a mobiltelefonjába épített fényképezőgép, és sokan rájönnek, hogy képesek jó képeket lőni. Az Instagram és a hasonló szolgáltatások pedig a fotómanipuláció szabadságát adták meg tömegeknek, és az emberek így a fényképeket az önkifejezésük egyik elsődleges, ha nem a legfontosabb eszközévé tették. Ez a professzionális fotózás felé áramlók számát is jelentősen megemelte, és a sokaságban nyilvánvalóan több a tehetséges fotográfus, emiatt pedig egyre erősebb a verseny is.

„Én inkább történetmesélőnek gondolom magam.”

Stiller Ákos úgy véli, hogy a kamera csak egy eszköz, az agy a fontos. Persze a fotóriporter felszerelése megkönnyíti a munkáját, és az elképzelt kép létrehozását. „A fotózás egy nyelv, amely kiválóan alkalmas üzenetek közvetítésére. Vagy éppen történetek elmesélésére. Én inkább történetmesélőnek gondolom magam. Hagyományos képriportokat valamivel könnyebb fotózni, mint képi történeteket létrehozni. Ez gondolkodás- és beállítottságbeli eltérést is jelent. Én magam is rengeteget fotóztam korábban, és sok témát. Ma már kevés dolgot fényképezek, de az engem foglalkoztató dolgokról nagyon sok felvételt készítek. Ez a két szemlélet másféle, más minőségű végeredményt forgat ki magából. Nekem ez a váltás hozta meg az elismeréseket” – mesél szakmai fejlődéséről.
Ezt a folyamatot pedig a technológiai változások is végigkísérték. „Korábban mindenki csak az objektívekről beszélt. Úgy 2004 és 2010 között azonban hatalmasat fejlődtek a gépvázak, az elektronika, és minden újabb verzió jobb és jobb kamerákat eredményezett. Például eltűntek a vakuk, miután a növekvő fényérzékenységű szenzorok szükségtelenné tették őket. Egy ideje azonban már nincsenek ’game changer’ fejlesztések a piacon. Régebben egy jó fesztiválról szóló sorozattal, amelyhez az kellett, hogy a különböző technikai fejlesztéseket kihasználjuk, képes volt megrogyasztani a netet. Ma már ez kevés, az emberek hozzászoktak a nagyszerű látványhoz. Emiatt egyre fontosabb a szöveg és a kép szimbiózisa. A fotó a legtöbb esetben önállóan nem él meg. Az olyan fajta, folyamatosan kiváló képeket közlő, és ezért magas presztízsű felületből, mint a hvg.hu ’Nagyítás’ rovata csak kevés van. Ezt a minőséget a magyar piac képtelen széles körben finanszírozni. A nagyobb országokban méretgazdaságossági okok miatt jobbak a lehetőségek, és a fotósversenyeken is értékelik az önálló koncepciót, mondanivalót. De a Magyarországon ennek kisebb a tere. Itt üzletileg az a jó sajtófotó, amelyikre impulzusalapon sokan rákattintanak. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor nem a minőség az elsődleges szempont” – vélekedik a fotós.

„A következő korszak a fotózás számára valószínűleg kritikus lesz.”

A következő korszak – Stiller Ákos szerint – a fotózás számára valószínűleg kritikus lesz. A minőségi fotók 10 hüvelykes képátló alatt nem élvezhetők megfelelően. Azaz csak a tabletek és a PC-k világában tudnak igazán hatást kiváltani. Pedig az elsődleges képernyők a mobiltelefonok kijelzői már ma is, ehhez pedig valahogyan alkalmazkodni kell. Például azzal, hogy alaptémákat hatásosan mutatnak be a fotósok.
„Itt van például most a porondon a menekültügy. Ha a karján alélt gyermekével egy szögesdrót kerítés leküzdésével bajlódó anyát mutat be valaki, attól meg fognak hasadni a szívek, és nagy hatást lehet gyakorolni kisebb képernyőkön is. De itt nem csak a fotó hat, hanem az előkészítés is, amit a folyamatosan érkező hírek jelentenek. És ilyen lehetőség nem adódik minden nap” – véli a HVG fotóriportere.
A következő időszakban sokkal megfontolandóbb lesz, hogy a most felnövekvő nemzedékek, de akár már a tinédzserek és a húszas éveikben járó korosztályok hogyan fogyasztják a médiatartalmakat. A közösségi média használata ebből a szempontból máris meghatározó, ahogy olyan szempontokra is figyelemmel kell lenni, hogy mekkora sávszélességen keresztül lehet az információkat továbbítani, hogy azok bárhol és bárki számára elérhetők legyenek.
Aztán azok a fejlesztések is befolyásolják a helyzetet, amelyekre a GoPro vagy a drónok megjelenése adja a legjobb példát. Hiszen megoldódik például a szuperközeli jelenlét kérdése. Robert Capa szerint, ha nem jó a képed, akkor nem voltál elég közel. „Ez ma már nem merészség, hanem technológia kérdése. Nincs az a felrobbant atomreaktor, amelyhez ne lehetne odaküldeni egy drónt. A technológia fejlődése változatlanul brutális, és a high-tech itt jön létre az arcunk előtt” – mondja Stiller Ákos.

A remény bányászaiAz Ózdtól egy ugrásra lévő Farkaslyuk lakói átélték az egykor virágzó bányásztelepülés lepusztulását azután, hogy a környék üzemei leálltak. A rendszerváltás idején bezárt bánya újranyitása egy szikrányi remény adott a községnek, ahol azonban még mindig nincs munka, és a legszegényebbek a meddőhányókon kutatnak szén után, hogy ne fagyjanak meg a télen.SA_Farkaslyuk01A képre kattintva megtekinthető a teljes fotósorozat

Fotó: Stiller Ákos